Bajnokként küldték el Gálhidit

– Mit követett el az új bajnokság kezdete előtt?
– Utólag derült ki, hogy mi volt a háttérben. A sportigazgatónk, aki menedzserként is üzletelget, olyan edzőt akart a kispadon, aki az ő játékosait is beteszi a csapatba. Talán mondanom sem kell, nem ütötték meg az elvárt szintet, így hát mennem kellett.

– Volt hivatalos indoklás is?
– Persze, az mindig van. Nos, hivatalosan azért kellett eljönnöm, mert úgymond gyengén szerepeltünk a felkészülési meccseken, és rossz volt a játékosválasztásom. Az első két hét után tényleg a térdükön jártak a játékosok, rendesen meghajtottam őket. Utána jöttek az edzőmeccsek, amelyeken nyertünk és ikszeltünk. Megvertük például csütörtökön az első osztályú bajnokság negyedik helyezettjét is. Egyszer kapunk ki a másodosztályú ellenfelünktől, de azon a meccsen már javarészt kölykök játszottak.

– A játékosai meglepődtek?
– Tízen hívtak fel a csapatból még aznap éjjel, amikor kirúgtak, volt olyan is, aki sírt. Túlzás nélkül mondom, megszerettük egymást. Sokan mondták, hogy soha nem volt még ennyire jó edzőjük.

– Az eddig öt bajnoki cím után négyszer elküldték. Talán nem lenne szabad bajnokságot nyernie?
– Igen, valaki azt mondta, ez az én karmám: bajnokságot nyerek, aztán kirúgnak. Pontosabban az Emírségekben és a Nyíregyházánál nem hosszabbították meg a szerződésemet.

– Gondolkodott már azon, hogy ez nem véletlen, és önben is lehet a hiba?
– Most már belátom, igaza volt az egyik barátomnak, aki azt mondta: egy edzőnek nemcsak a szakmával kell foglalkoznia, hanem önmaga menedzselésével is. Én évekig csak a szakmával, a csapattal foglalkoztam, azt hittem, csak az számít. Pedig nem. De azt hiszem, ez a bölcsesség az élet más területére is érvényes, nem csak a futballedzőkre igaz.

– Legalább teli zsebbel jöhetett el Egyiptomból?
– Lesz még néhány nagy csatám velük. Ők csak augusztusig akarnak fizetni, de a szerződésem jövő nyárig szólt. Szóval nem hagyom annyiban, s ha nem is a teljes összeget, valamennyit azért még akarok kapni tőlük.

– Tudja már, hogy mihez kezd?
– Egyelőre itthon próbálom kipihenni az övön aluli ütést.

– Várja a nagy klubok tömeges jelentkezését?
– Szép is lenne, de nincsenek illúzióim. Remélem, hamarosan lesz számomra hely valahol a világban. Talán még a hazai pálya sem reménytelen.