Sport
Babérkoszorúval búcsúzik a kapus
Labdarúgás. Csak a válogatottságtól köszön el Király Gábor, a Haladásban tovább véd – Az új szombathelyi stadionban is játszana
– Mikor döntötte el, hogy lemondja a válogatottságot?
– A döntés már korábban érlelődött bennem, de úgy gondoltam, hogy a magyar futballnak ilyen nagy sikert hozó Európa-bajnoki szereplése után fogom befejezni a válogatottnál.
– A közleményében szerepelt, hogy jelzett a szervezete. Mit jelent ez pontosan?
– Ne arra gondoljon, hogy itt fájnak vagy ott fájnak a csontjaim, mert ez is egy hosszú folyamat vége. Több éven át abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy elmondhattam, magyar válogatott vagyok. Olyan futballóriást előztem meg a nemzeti válogatottban való szerepléssel, mint Bozsik József meg persze a többiek. Mindig úgy voltam vele, hogy ráteszek még egy lapáttal, majd még egy lapáttal, hogy még jobb legyek. Fejben még most is nagyon motivált vagyok, de a szervezetem valahogy nem örül a dupla terhelésnek. Olyan pedig nincs, hogy csak a válogatottban szerepeljek, ezért hoztam meg a döntést, szerintem a legjobbkor.
– Nyilván mindent átbeszélt a szövetségi kapitánnyal. Bernd Storck nem próbálta maradásra bírni?
– Nagyon jólesett, hogy nemcsak Bernd Storck, hanem játékostársak, ismerősök, barátok, edzők sokan próbáltak rávenni a folytatásra. A kapitánnyal is sokat beszéltem még az Eb alatt és után is, és ő tudta, hogy mi a helyzet pontosan. De azt, hogy kedden este teszem fel a honlapomra a bejelentést, azt még ő sem tudta.
– Százhét válogatottság. Gyönyörű. Van olyan, ami kimaradt a pályafutásából?
– Nem mondhatom, hogy hiányérzetem lenne, s mielőtt megkérdené, hogy visszamenőleg min változtatnék, azt mondom, ugyanezt az utat járnám be, ha most újrakezdhetném. Az évek során sokat láttam a világból, rengeteget tanultam, emberséget is. Rutinosabb lettem, és számtalan minden motivált, serkentett pályafutásom során. Hálás vagyok mindenkinek, hogy százhét alkalommal szolgálhattam a hazámat, és higgyék el, én mindig mindent megtettem, hogy sikeresek legyünk. Ez is megadatott most, mert ez az Eb-szereplés babérkoszorú válogatott-pályafutásomban.
– Mire a legbüszkébb?
– Arra, hogy Magyarországot, a hazámat és egy nemzetet képviselhettem. Tudja, hogy ez milyen érzés, hogy mennyire nagy dolog?
– Csak sejtem. Mire emlékszik a legszívesebben?
– Mindenre. Ahogy mondom, válogatottságom valamennyi meccsére, minden egyes pillanatára.
– Még a rosszakra is?
– Ugyan néha nem örömmel, de a rosszakra is. Elvégre azok is hozzátartoznak a nagy egészhez, még akkor is, hogy nem feltétlenül lehetek büszke rájuk.
– Ez a válogatottbeli búcsú előrevetíti, hogy klubjában, a Haladásban is a visszavonul?
– Nem, mert a Haladás stadionja épül, és 2017 júliusában lesz kész. Nem tudom, hogy mik a terveik a klubvezetőknek velem, én mindenesetre szeretnék még aktív játékosként kifutni a telt házas, új szombathelyi arénában. Nagyon remélem, még ezt is megkapom a sorstól.