Sport

Az otthoni karosszékből a dobogó tetejére állt

Kézilabda. Ötödször jutott a férfi kézilabda Európa-bajnokság döntőjébe a spanyol válogatott, de az aranyérmet csak most vasárnap sikerült megszerezni a svédek legyőzésével

Nézte otthon az Eb-t, sült krumplit majszolt és sört ivott rá, amikor megcsörrent a telefonja. A spanyol szövetség arra kérte Sterbik Árpádot, hogy Pérez de Vargas sérülése miatt azonnal utazzon a horvátországi Eb-re. A Vardar Szkopje kézilabdakapusa nem sokat gondolkodott, összepakolta holmiját, és máris a spanyol válogatott főhadiszállásán volt, majd nagy részt vállalt a csapat Eb-aranyérméből. Zágrábban értük utol a döntő MVP-jének választott kapust.

STERBIK
A játékostársak méltán gratulálnak Sterbiknek (zöld mezben) a döntő után (Fotó: Reuters/Marko Djurica)

– Nem sajnálta otthagyni a sült krumplit meg a sört?

– Már az Eb-n hallottam, hogy milyen történeteket faragtak az én megérkezésemről. Hogy éppen a strandon lógattam a lábamat, meg tudom is én, miket hordtak össze. Szóval, a lényeg, megérkeztem, mert úgy vagyok vele, ha segíteni kell, akkor megyek. Mondhatnám azt is, ha nem tűnne kérkedésnek, hogy hallottam, már nincs jegy a döntőre. Így maradt ez a lehetőség, hogy legalább közelről lássam a finálét.

– Nem volt sima a svédek elleni döntő, hiszen a félidőben még az ellenfél vezetett. Felrémlett önben a korábban elbukott Európa-bajnoki döntő?

– Szerencsére nemcsak bennem, hanem a csapattársaimban sem. Az első játékrészben sokat hibáztunk, és a svédek rendre leindítottak bennünket. Sok gólt kaptunk, de szerencsére a második félidőre tudtunk változtatni a védekezésünkön. Ez már eredménnyel járt.

– Miben jobb ez a spanyol válogatott Európa többi csapatánál?

– Szerintem a mi csapatunk legfeljebb azonos tudásszinten van a francia vagy a dán együttessel. Viszont az egész torna folyamán rendkívül egységesek voltunk. Csalá­dias hangulat uralkodott még akkor is, amikor egy-egy győzelemért igencsak meg kellett szenvednünk. Persze, nálunk is vannak világklasszisok, de én inkább úgy szeretek fogalmazni, hogy jó kis brigád a mi válogatottunk.

– Ha már világklasszisokat említett, akkor rögtön Sterbik Árpáddal kellene kezdeni a névsort.

– Mondjuk, igyekeztem meghálálni a bizalmat, hogy engem a csapat után hívtak. De hangsúlyozni kell, hogy a többiek nélkül az én teljesítményem semmit sem ért volna. Ami meg a munkámat, a teljesítményemet illeti, csak azt mondhatom, csak akkor lehet jó egy kapus, ha előtte a védelem is jó. Előttem pedig szuper védelem játszott.

– Most mennyi pótszabadságot kap?

– Amikor hívott telefonon, éppen a bankból jöttem ki, és várom a taxit, hogy a reptérre vigyen, mert hétfő délután nekem már Szkopjéban, a klubomnál edzésre kell jelentkeznem. Hát ennyit a pluszszabadságról. De a szerződés az szent dolog számomra.

– A nyáron visszatér Veszprémbe, négyszeres BL-győztes, világbajnok és most már Európa-bajnok is. Mi motiválja még?

– Minden csapatomnál mindig a maximumot szeretném hozni. Így lesz ez a Veszprémmel is. Magyar vagyok, Magyarország nekem pedig nagy szelet az életemben, mindig szívesen megyek.


Róla mondták az ellenfelek

Kristian Kjelling, a svéd válogatott korábbi átlövője: Sterbik úgy védett, mintha csak húszéves lenne.
Joachim Boldsen, a dánok korábbi válogatottja: Hihetetlen játékos. Beáll a kapuba, és az ellenfelek csak azt látják, olyan, mintha egy szörny állna benn.
Mikael Appelgren, a svéd válogatott kapusa: Eleinte megtaláltuk a rést a kapujához, aztán egyszercsak elkezdett védeni. Fantasztikus sportember, aki akkor a legjobb, amikor csapatának a legnagyobb szüksége van rá.