Aki megáll, lemarad a sportvilágban

- Mikor és miért határozta el, hogy átadja az elnöki váltóbotot Schmidt Gábornak, a szövetség főtitkárának?

- Már a nagyon sikeres, hat magyar éremmel zárult londoni olimpia után felmerült bennem, hogy négy eredményes ciklus után távozom. De ekkor közbeszólt, hogy több válogatott versenyzőnk külföldre távozik, köztük a háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa. Ezt a bonyolult kérdést gyorsan és határozottan meg kellett oldani, így nem maradt idő a váltásra. Őszintén megmondom, a riói olimpia után is sokat töprengtem a megoldáson, s amikor kitaláltam az új felállást, akkor eldöntöttem, hogy elnökként nem folyatom.

- Egy minden szinten eredményes sportágban miért kellett vezetőt váltan?

- Mert kis „kft.-ből” az elmúlt húsz évben egy majdnem négymilliárd forintos költségvetéssel működő nagyvállalat lett. Amelyet célszerű, ha egy főfoglalkozású, profi sportvezető irányít. Ugyanakkor, mint a nagyobb cégeknél, nálunk is lesz úgynevezett igazgató tanács, amely stratégiai kérdésekkel foglalkozik, s amelynek én lettem az elnöke. Csak nálunk ezt a közgyűlés elnökének hívják. A váltás másik oka az volt, hogy Brüsszelben egy jelentős bizottságot vezetek, amely az Euró­pai Unió hosszú távú stratégiájával foglalkozik. Hetente két-három napig Brüsszelben dolgozom, ezért nem tudok folyamatosan a kajak-kenu ügyeivel foglalkozni.

- A politikának nem volt szerepe a váltásban, hiszen korábban több évig az MSZP országgyűlési képviselője volt?

- Határozottan állíthatom, hogy nem. A jelenlegi kormány, amely kiemelten támogatja a sportot, a kajak-kenunak is egyre nagyobb támogatást adott. Úgy láttam, hogy az állami vezetés elismeri és megbecsüli azt a munkát, amellyel a sportágunk megőrizte helyét a világ élvonalában.

- Ha már politizálunk, olvastam, hogy a nyolcvanas évek végén, amikor a Németh-kormány államtitkára volt, Gergely fia a Fideszben politizált. Nem okozott ez családi konfliktust?

- Nézze, én sohasem egy pártot, hanem az ügyet szolgáltam. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy a Németh-,  az Antall-, majd a Medgyessy-kormányban is államtitkár voltam, Gyurcsány Ferenc pedig az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszterré nevezett ki. De visszatérve a fiamra, eltérő politikai alapállásunk nem okozott problémát. A  többpárt-rendszerben az a szabály, hogy több csapat játszik. Tehát mindenki nem lehet egy csapatban. Sajnálatos módon hazánkban a másik csapatban játszókat sokan nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintik, s ez nem jó!

- Evezzünk akkor békésebb vizekre. Hogyan lett 1995-ben a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke?

- A kilencvenes években a legkisebb fiam az Építőkben kajakozott, a később olimpiai bajnokokat nevelő Szilárdi Katalin volt az edzője. Ő hívott, mert tudta, hogy a fiatalon kajakoztam, így visszatértem sportágba. Kilencvenháromban a budapesti szövetség elnöke lettem, az országos szövetség elnökségi tagja. Ekkor ismertek meg a szakosztályok vezetői, akik kilencvenötben megválasztottak a szövetség vezetőjének.

- Mivel magyarázza, hogy több mint két évtizedig vezethette az egyik legsikeresebb magyar sportágat?

- A kérdésben benne van a válasz is: mert eredményesek voltunk. Amikor átvettem a vezetést, a szövetség anyagi gondokkal küzdött, nem volt meg a pénzügyi fedezete a nemzetközi szintű felkészülésnek. Kapcsolataim révén sikerült hosszú távú szponzori szerződéseket kötni vállalatokkal, s a támogatásokból aztán jutott pénz a külföldi edzőtáborozásokra és hazai világversenyek rendezésére is.

- Mennyiben változott az elmúlt huszonegy évben a magyar kajak-kenu helyzete?

- Jelentősen. A mikor átvettem a vezetést, a szövetség költségvetése tízmillió forint volt, most több mint kétmilliárd. Akkor ötvenhat szakosztályunk volt, most százhatvan van. Akkor hatvan edző dolgozott a sportágban, most háromszáz. Húsz éve a szövetség tízmillió forint értékű hajókkal, eszközökkel rendelkezett, jelenleg 1,7 milliárd a vagyonunk. Saját székházunk van, és olyan edzőközpontunk, amelyhez hasonló nincs még egy a világ kajak-kenu sportjában.

- Ez a fejlődés mennyiben befolyásolta az eredményességet?

- Nálunk az olimpiai és világbajnoki érmek vannak a kirakatban, de a kajak-kenu alapját, népszerűségét, elterjedését sikerült jelentősen növelni. Például ötvenezren eveznek az egyre népszerűbb sárkányhajókban, s sok tízezer túrakajakos és kenus száll vízre a hétvégeken. A megfelelő feltételek következménye, hogy világklasszisaink nem égnek ki évek alatt. Húsz éve egy kétszeres olim­piai bajnokunk volt, most öt kétszeres, öt háromszoros és egy ötszörös bajnokunk van.

- A sikereket az elmúlt két évben azért kissé beárnyékolták a doppingesetek.

- Nemcsak beárnyékolták, hanem befolyásolták az eredményességet, hiszen Dudás Miklóssal, Dombvári Bencével, Horváth Bencével és Szomolányi Mátéval eredményesebb lehetett volna a férfikajakszakág Rió­ban. Versenyzőink nagyon eltérő környezetből érkeznek a válogatottba, s sajnos nem mindenki képes tudomásul venni, hogy nincs más út, csak a tiszta felkészülés. Mi a folyamatos felvilágítás, és a korszerű orvosi háttér biztosítása mellett nem tehetünk mást, mint minden esetben nagyon határozottan fellépünk a vétkes sportoló ellen.

- Talán túl gyorsan is döntöttek, amikor a Horváth–Szomolányi kettőst nem engedték indulni az olimpián, pedig róluk a fegyelmi bizottság decemberben azt állapította meg, hogy nem bizonyítható a tiltott szer használata.

- Ez egy nagyon bonyolult ügy, de utólag is úgy látom, hogy helyesen döntött az elnökség. Három héttel az olimpiai előtt értesített minket a Magyar Antidopping Csoport, hogy Horváthnak és Szomolányinak három-három atipikus doppingmintája volt, kis mennyiségben szintetikus növekedési hormont mutattak ki a szervezetükben. Az elnökségi ülésen a MACS képviselője elmondta, hogy ez ugyan nem minősül doppingvétségnek, de jelzi, hogy tiltott szert használhattak. Ezek után nem kockáztathattuk egy esetleges riói doppingügyet, ezért a két érintett kajakos nem utazhatott az olimpiára.

- Amelyen aztán elsősorban a női kajakosaink nagyon eredményesen szerepeltek. Hogyan látja, az évek óta tartó sikersorozat az új olim­piászban is folytatódhat?

- Igen, mert a jelenlegi felnőtt­élmezőny mögött nagyon erős az utánpótlásunk. Mind a három olimpiai szakágban az ifjúsági és junior-világversenyeken már bizonyított fiataljaink vannak, akik a tokiói olimpián csapatunk erősségei lehetnek. Természetesen nem dőlünk hátra, keressük a még jobb módszereket, mert aki megáll, az lemarad ebben a gyorsan fejlődő sportvilágban. A mércét ugyan magasra tettük, például három-három arannyal átlagban az elmúlt hat olimpián, de mindent megteszünk azért, hogy ezt a szintet tartsuk.