Sport
A vívópástok nagy hegedűse volt
Vívás. Minden idők legjobb magyar párbajtőrcsapatának tagja, Fenyvesi Csaba a biztos találatot nem áldozta fel a szépség oltárán
Az 1967-es montreali vívó-világbajnokságon történt: Nemere Zoltán csapatkapitány, korábbi párbajtőr-világbajnok az első napon így szólt a vendéglőben az újonc Fenyvesi Csabához: „Édes kisfiam, jegyezd meg, amíg velem egy asztalnál ülsz, sose legyen üres a poharam!” Fenyvesi töltött. Eljött az egyéni verseny, mindannyian kiestek, s csak Fenyvesi jutott a döntőbe. Este a vacsoránál az újonc így szólt Nemeréhez: „Kisfiam, üres a poharam!” És Nemere egy hang nélkül töltött. Ettől kezdve olyan ötöst alkottak Kulcsárral, Schmitt-tel és B. Naggyal, amely a mai napig fogalom. Erdős Sándor és Osztrics István csak később, Nemere emigrálásával csatlakozott hozzájuk.
Fenyvesi egyszer azt mondta nekem: „Nem lesz még egyszer egy ilyen csapat! Mi nem voltunk barátok, de rendkívül empatikusan éreztünk egymás iránt, és a páston összetartottunk. Volt egy jelszavunk, amely így hangzott: »Az én pénzemért te ne lazsálj!« S ami a legfontosabb: mi nem napszámosai voltunk a sportágnak, hanem hegedűsei. Elismerem: éltünk, élveztük az életet, kihasználtuk a lehetőségeket. És lehet, hogy nagyobb fegyelemmel többre vihettük volna, de lehet, hogy befulladt volna a szelep.”
A Németországban élő Osztrics István a minap így vallott a csapatról: „Mondhatjuk azt, hogy »szent fogalom« volt a csapat. A Csapat és a Siker. Ezt mindenki egyféleképpen értelmezte. Hogy utána mi volt, ez más kérdés. De amíg együtt izzadtunk és harcoltunk, mindenre képesek voltunk egymásért. Én megmostam volna Fenyvesi lábát is a páston és megcsókoltam volna, ha éppen szüksége lett volna rá! És az is lehet, hogy ő is megtette volna ugyanezt. Pedig… Pedig…”
A Ráday utca 49.-ben, ahol Fenyvesi Csaba felnőtt, minden gyerek sportolt, s legtöbbjük vitte valamire. A személyes példa impulzív erő volt. Kamuti Jenő nyomjelző rakétának számított a házban, akkor is, amikor Fenyvesi az orvosi hivatást választotta. Egész vívókarrierjét csodálatos szerencsének tudta be. Sikerei csúcsán mondta, hogy megtalálta azt, amihez volt adottsága. Könnyedén végezte el az egyetemet, a vívás miatt nem voltak álmatlan éjszakái. Nem okozott szenvedést, lemondást, hogy a tanulás mellett sportolt. Nem versenyzett összeszorított fogakkal, szórakozott, élvezte a játékot. Sosem tartotta magát különös embernek. Racionalista volt, és ilyen volt a stílusa is a páston. Fontosnak vélte a tökéletes technikát, de nem becsült többre egy szép találatot a biztos tusnál. Magára húzta az ellenfelet, és jött a második szándék. Kulcsár Győző így vallott róla: „Fenyvesinek nem volt egy egyenes gondolata a páston. Nem lehetett tudni, hogy szúrni fog vagy védeni, előre megy vagy hátra. Ortodox stílusban vívott, ezért nehéz volt ellene egy klasszikus stílusú vívónak. Nemegyszer lement a kétméteres vonalra, ami bonyolult szituációkat hozott.”
A versenyek alatt rengeteg kávét ivott, állandóan cigarettázott. Tudat alatt a reflexeinek volt erre szüksége. A verseny végén aztán kereste, hogy kit bántott meg, és bocsánatot kért tőle. Csak az orvosi pályán tudta megállni, hogy elfojtson magában minden indulatot. De mind az emberi kapcsolataiban, mind a sportban sok problémát okozott magának a szenvedélyes szóval. Soha életében nem legyintette meg annak a szele, hogy hátat fordítson a BVSC-nek, annak a Nedeczky László vezette családnak, ahol otthonra lelt.
Azzal sem foglalkozott, hogy más országban élje le az életét. Mélyről jött. Tizenkilenc éves korában meghalt az édesapja, és ezt a szerepet emberként és mesterként Bay Béla örökölte. Éppen ezért Fenyvesi sokat szenvedett azoktól a villongásoktól, amelyek szeretett mentora és mások között voltak.
Sosem volt elégedett önmagával, és ez vitte előre a páston és az életben. Az ő szavai idézzük: „Én már voltam homoszexuális, rendőrspicli, nekem már volt zabigyerekem, amit csak el tudsz képzelni.” De ez még nem volt elég. Idővel ráakasztották a „földbirtokos” jelzőt is.
Akárhogy is volt, nagy vívó volt. Most felszaladt az égbe, hogy iskolát kapjon Bay Bélától. Odafönt kell elszámolnia a lelkiismeretével is…