A világ tetején Kozák Danuta
XXXI. nyári játékok. Három aranyérmükkel a remeklő magyar női kajakosok megmentették sikersportágunkat Rio de Janeiróban
Az elmúlt két évtizedben sokszor leírtuk a kajak-kenu világversenyek után, hogy „a becsületmentő nők”, de ilyen egyoldalú magyar szereplésre, mint amilyen a riói volt, még nem volt példa. A Szabó Gabriella, Kozák Danuta kettős győzelme után Kozák megvédte címét egyesben, s a négyesünk is jó eséllyel rajtolt a döntőben. Volt miért törlesztenie a németeknek, hiszen az elmúlt négy olimpián ebben a számban három arany- egy ezüstérmet nyertek, míg a magyarok egy aranyat- és három ezüstöt. Ugyanúgy, mint az elmúlt évtizedekben, most is a magyar és német csapat harcolt az elsőségért. A Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Csipes Tamara, Fazekas-Zur Krisztina összeállítású négyes a táv félénél vette át a vezetést, s bár a németek megpróbáltak előzni, csapatunk visszaverte a támadásukat, s megvédte címét. A pályafutása ötödik olimpiai aranyát begyűjtő Kozák az első női kajakos a játékok történetében, aki triplázott, hiszen egyesben, Szabó Gabriellával párosban és most a négyes tagjaként sem talált legyőzőre Rióban.
A harmadik aranyérmét nyerő Szabó Gabriella – aki a londoni győztes csapatnak is a tagja volt –, a verseny után elmondta: „Nagyon magabiztosan eveztünk a rajthoz. Verseny közben nem mertem kinézni, mert azzal csak rontok a teljesítményünkön. De az utolsó ötven méteren, ahol már szoktam kíváncsiskodni, érzékeltem, hogy megvan az előnyünk. Nem foglalkoztunk azzal, hol vagyunk a mezőnyben, szerettünk volna jól rajtolni, de tudtuk azt is, hogy gyorsak is tudunk lenni, csak magunkkal foglalkoztunk.”
Csipes Tamara megismételte édesapja, a mostani kvartett felkészítésében is szerepet vállaló Csipes Ferenc sikerét, aki 1988-ban Szöulban a férfi kajaknégyessel győzött 1000 méteren. „Mondtam is a lányoknak, hogy az Eb-pályához képest, bár ott is nyertünk, ez ég és föld volt. Százszázalékosan megcsináltuk azt, amit tudunk. A rajt előtt nem is azért izgultunk, hogy milyen színű lesz az az érem, hanem hogy ne rontsunk el semmit. És nem rontottunk el semmit” - nyilatkozott Csipes Tamara az MTI-nek.
A kajak-kenu versenyek utolsó napján sem tudtak javítani férfi versenyzőink, mert a kajakos Molnár Péter a 200 méter B döntőjében csak hetedik lett. Folytatta a csalódást keltő szereplést a Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás összeállítású négyesünk, amely a B döntőben az orosz és a kazah egység mögött ért célba. A gyáván kezdő Vasbányai Henrik, Mike Róbert kenukettes olyan nagy hátrányból hajrázott, hogy két tizeddel lemaradt a bronzéremről. A hazai doppingbotrány után férfi versenyzőink megbuktak Rióban, hiszen 1952 óta nem fordult elő, hogy a magyarok nem nyertek érmet olimpián.
2 perces interjú: Kozák Danuta ötszörös olimpiai bajnok
– A rajtnál mintha a négyes kicsit beragadt volna. Érzékelt ebből valamit?
– Nem tudom pontosan, hogyan sikerült a rajt, mert nem láttam a kajakból. Azt viszont éreztem, hogy elöl Szabó Gabi nagyon jól lapátol, hátulról pedig erősek vagyunk. Hogy mennyire jól sikerült a döntőnk, azt bizonyítja, hogy még edzésen sem tudtunk megközelítőleg sem hasonló időt menni. Pedig a korábbi versenyek miatt fáradtabbnak kellett volna lennünk, de ez most nem így történt.
– Fél távnál még nagyon szoros volt az élmezőny. Ilyenkor beszélnek egymáshoz a hajóban?
– Dehogy! Erre nincs idő. Fél távnál nem is a németeket, hanem inkább a fehéroroszokat éreztem veszélyesebbnek. A sok lapát között a hajójuk orrát láttam, de egy pillanatra sem aggódtam.
– Három aranyérmet nyert Rióban. Van közülük emlékezetesebb vagy kedvesebb?
– Talán a Szabó Gabival kettesben nyert arany a legmunkásabb. A németek nagyon rajtunk voltak, csak akkor hittem el, hogy megvan a győzelem, amikor felnéztem az eredményjelzőre.
– A négyes döntője előtt Szabó Gabi megígérte Csipes Tamarának, hogy olimpiai bajnokot csinálnak belőle. Ez mennyire hajtotta önöket?
– Négy éve Londonban nyertem az első olimpiai aranyamat, akkor az azóta visszavonult Kovács Kati is tagja volt a négyesnek. Amikor beértünk a célba, Kati örömujjongásban tört ki, és azt mondta: üdvözlet az olimpiai bajnokok klubjában. Hát mi is úgy voltunk, hogy amikor szombaton beértünk a célba, Tamarát azzal köszöntöttük: Tami, üdvözlet a klubban.
– Mikor érkezik haza, és mennyi pihenője lesz?
– Szerda reggel érkezünk Pestre. Pihenésre egyelőre nem gondolok, most is iszonyatos erő dolgozik bennem, akár készen állnék újra leevezni a versenyeket. Ha nem is teljes intenzitással, de hamarosan folytatom az edzéseket, mert négy év múlva Tokióban szeretném gyarapítani az éremgyűjteményemet.