A sport gyógyszernek is nagyon hatásos

– Mit szól a Fővárosi Közgyűlés döntéséhez?

– Természetesen, mint a magyarok többsége, én is roppant örülök neki.

– Feltételezem, nem, lepte meg, hogy ellenszavazat is volt.

– Nem, és nem is baj, a lényeg hogy a városvezetők többsége örülne a rendezésnek. Anélkül, hogy megelőlegezném a NOB 2017-es, limai döntését, azt mondom, ha egy városhoz karnyújtásnyira kerül az olimpiarendezés lehetősége, mármint a jelentkezés rá, nem sokan mondják a döntéshozók közül, hogy nekünk nem kell, vigyék máshová, a szomszédba vagy a tengerentúlra a játékokat.

– És ha tényleg elnyerjük a rendezés jogát, úgy látja, meg is tudjuk rendezni?

– Sportszakmailag föltétlenül.

– És gazdaságilag, anyagilag?

– Szerintem úgy is. Láttam, olvastam a terveket, komoly szakemberek dolgoztak rajtuk, és minden lehetséges vetületét kidolgozták a megvalósíthatóságnak. De ezt már sokan elmondták. A pénzen túl a kritikus kérdéseket is alaposan körbejárták, mint például az infrastruktúrát, vagy hogy mi lehet a létesítmények sorsa az olimpia után. És jó döntés a NOB-tól az Agenda 2020, amely az olcsóbb és megtérülő játékokat támogatja, s lehetőséget ad a több városban történő, akár az országhatárokon túlnyúló rendezésre.

– Ön rektori székfoglaló beszédében kijelentette, hogy a TF a maga részéről mindent megtesz az olimpiai pályázat sikeréért. Nos, tettek már valamit?

– Igen. Tettünk és teszünk. Folyamatosan. Egyrészt végezzük a napi munkánkat, már kilencven éve, a világ mozgáskultú­ráért felelős legrégebbi egyetemeként. Kutatunk, edzőket, sportszakembereket, testnevelőket képzünk, s a képzést folyamatosan megújítjuk. Tartjuk a kapcsolatot a MOB-bal, a szakszövetségekkel, és a klubokkal is, célunk az hogy a TF legyen a szakemberképzés központja.

– Na de ez legfeljebb közvetett segítség az olimpiai rendezéshez.

– Meglehet, így van, csakhogy fő feladatunk az emberek nevelésében a képesség- és tudatfejlesztés, a mozgás és a kognitív fejlődés kutatása, a döntéselméletek és a jövőbe látás kutatása, a gerontológia. A játékelméleti megfontolásoknál a döntőképesség rendkívül fontos, a játékhelyzetek elővételezése, na meg a mozgással történő prevenció, gyógyítás. Márpedig egy ország tudati nevelése – így például az igenlő válasz a sportra, az olimpiára – a kezünkben van. És ha Magyarország tényleg odakerül, hogy olimpiát rendezhet, gondoljon csak bele, mekkora lendületet kap ez a terület is.

– El kell ismernem, a játékoknak erről az eleméről eddig még senki nem beszélt.

– Pedig talán mindennél fontosabb. A döntőképesség javulása például dinamizálja az embereket, pozitívan hat az életükre, a mindennapjaikra, az egészségükre, úgyhogy roppant komplex terület. És még nem beszéltem a gyerekekről. Az olimpia, de már a stadion- és uszodaépítés is óriási lendületet ad, egyebek mellett vonzza a gyerekeket. Ők is ott szeretnének versenyezni, futballozni, ráadásul a játékok rendezéséhez világversenyek sora vezet, sztárokkal, akik aztán százezrek példaképei lesznek. Hihetetlen, hogy mi mindent jelenthet ez a nevelésben. Ha Magyarország bekerül a folyamatba, az össztársadalmi energiát mobilizál, s áthatja életünk szinte minden területét. Úgyhogy az egész folyamatnak, már magának a pályázatnak is, rendkívül sok pozitív hozadéka van.

– Említette a világversenyeket, s innen nézve, a 2017-es vizes világbajnokság kiváló előiskolája lehetne az olimpiának.

– Föltétlenül. Mi kiemelt támogatói vagyunk a vébének, kétezer önkéntest képzünk ki s fogjuk össze majd a munkájukat. Sportszakértelem, nyelvtudás, informatikai háttér együtt lesz, maga a logisztika, no meg a verseny tanulságainak levonása hihetetlenül sokat segít majd az olimpiánál is. Illetve segíthet, hiszen úgy beszélek már, mintha mienk lenne a rendezés.

– Gondolja, hogy ezt mások is így látják?

– Ha talán nem is ennyire tudatosan, de nyilván sokan érzik úgy, hogy olyan kultúrterület a sport, ahol nem szabad lemaradnunk. Nem is csak a nemzeti dicsőség okán, hanem egész testi és mentális egészségünk, mindennapi életminőségünk miatt sem. Olyan kultúrterület, amely korszerű intézményrendszert kíván, így aztán anyagi lehetőségünk függvényében fejlesztenünk kell. Azt senki nem vitatja, hogy kell Zeneakadémia, Opera, színház, múzeum, ám a sport is megköveteli a maga infrastruktúráját. És a létesítményhelyzetünk a legutóbbi időkig jószerivel múlt századinak volt tekinthető. Úgyhogy az olimpia e téren is megújulást hoz, főként szinte felbecsülhetetlen értékű változást a szemléletben. Szinte egy teljes ország felismerheti, hogy a mozgás gyógyszer.

– Ezt sokan és sokszor elmondták már, orvosok, pedagógusok, politikusok, mégis sokan tartják magukat Churchill híres-hírhedt mondásához: No sport.

– Tudom, de ebbe nem szabad belenyugodnunk. Nem kívánom száraz adatokkal untatni, de a közelmúltban elvégzett iskolai felmérések elképesztő eredményeket produkáltak. Ezernyolcszáz magyar gyereket teszteltek, s kiderült, hogy csaknem hetven százalékuk koordinációs gondokkal küzd, hatvan százalékuk lúdtalpas, hatvan százalékuk ízületi instabilitást mutat.

–   Ez valóban szomorú.

–   És akkor még nem is beszéltem arról az ötven-hatvan százalékról, aki gerinc- és ízületi elváltozástól szenved, vagy fog szenvedni idővel, s ezek fele gyógytestnevelésre szorul. Aztán húsz százalékra tehető az alultápláltak aránya, harminc százaléknyi gyerek az ezernyolcszázból kórosan elhízott.

– Erre bárki mondhatja, hogy egy olimpiai rendezéstől még nem lesz kevesebb elhízott gyerek, vagy éppen többen laknak majd jól.

– Valóban mondhatja, csak attól még igaz, hogy sportban az egészség. Mint mondtam, a mozgás gyógyszer, és mozgás nélkül nincs semmi, nincs élet. Az olimpia hatása pedig nem ilyen direkt módon működik. Az „olimpialáz” az emberek többségét magával ragadja, az Agenda 2020 segítségével meg, mint mondtam, elosztódik, vagy inkább megsokszorozódik az országban. 

– Úgy véli, ennyi már elég egy sikeres olimpiához?

– Nem, nem elég, ahhoz még nagyon sok minden kell, és azt már sokan elmondták előttem. Erről is szól az általam említett, ezerháromszáz oldalas megvalósíthatósági tanulmány. Én most inkább a játékok hozadékát kívántam felvázolni, s arról még nem is beszéltem például, hogy a sportban egy euró befektetés három euró bevételt hoz. De a pénzen túl igen sok minden rajtunk, magyarokon múlik, hogy tudunk-e hinni, akarni, küzdeni, összefogni. Erre mindre jó, és sok minden más mellett erre mindre megtanít a sport.