A németek imádják Okoskát, a törpét

A bordeaux-i negyeddöntőt lezáró lövés: Hector labdája a világklasszis olasz kapus, Gianluigi Buffon hóna-hasa alatt surran be a hálóba. Versenyben maradt a világbajnok (Fotó: Reuters - Kai Pfaffenbach)

Jonas Hector, az 1. FC Köln balhátvédje eddig leginkább azt a helyet foglalta el a szurkolók szemében, amelyet – kevés kivételtől eltekintve – a poszttársai szoktak: vele volt meg tizenegyen a csapat. Hasznos kiegészítő embernek számított. Az olaszok elleni azonban pályafutása eddigi legfontosabb mérkőzésévé emelkedett, miután Mesut Özil vezető gólja előtt ő passzolta a labdát a középpályás elé, majd ő értékesítette a tizenegyespárbaj tizennyolcadik, utolsó lövését. Főszerepet játszott abban, hogy a világbajnok német válogatott, története során először, tétmérkőzésen, nagy tornáról kiejtette az olaszokat.

Klubja, a Köln a Twitteren a Mindenkiokoskáért hashtaget használja, ami a rettegett Squadra Azzurra legyőzése után különösen népszerű lett - viszont némi magyarázatra szorul. Hectort, aki a civil életben gyakran hord szemüveget, a csapattársa, Thomas Kessler korábban elnevezte Okoskának. A balhátvéd természete egyáltalán nem hasonlít ugyan a rendszerint a többiek idegein vitustáncot járó, állandóan erkölcsi prédikációkat tartó hupikék törpikére, de a gúnynév rajta maradt. S ma már szinte mindenki így, Schlaubinak, Okoskának emlegeti. A szombat este hőse egyébként inkább okos, mint Okoska, ráadásul tiszteletre méltóan szerény.

„Elképesztően boldog vagyok, hogy a labdám valahogy bejutott a kapuba. Már nem voltunk sokan a rúgásra, úgyhogy összeszedtem a bátorságomat, s nekiálltam. Még egyszer mondom, szerencsém volt, hogy Buffon hasa alatt végül besurrant a labda. De a lényeg, hogy továbbjutottunk. Nagyon nehéz mérkőzés volt, a védelem jól működött, de a támadásban adódtak gondjaink. A százhúsz perc után jöttek a tizenegyesek, ami már leginkább a szerencse próbája.”

Az olaszok nagyon nehezen képesek feldolgozni a vereséget, noha nem tudták megismételni a spanyolok elleni jó játékukat. Támadósoruk sokkal kevésbé volt veszélyes. Az egyetlen gólt is büntetőből lőtte Bonucci, a német középhátvéd, Boateng érthetetlen kezezése után.

A továbbjutással a németek nagy blamától menekültek meg. A regnáló világbajnoki címvédő eddig mindössze 1984-ben és 2008-ban nem jutott legalább elődöntőbe a következő kontinenstornán, érdekes, hogy mindkétszer az olaszok buktak el, az előző franciaországi Eb-re ki sem jutottak, majd a svájci-osztrák közös rendezésű tornán pontosan ugyanebben a szakaszban s éppen úgy tizenegyespárbajban estek ki.

Most a bordeaux-i találkozót követő szokásos sajtótájékoztatón (abban a teremben, ahol egy német nemzetiségű szövetségi kapitány fogadhatta már diadalmasan a sajtó kérdé­seit, emlékezetes, hogy a Bernd Storck irányította magyar válogatott ebben a stadionban verte meg az osztrákokat június 14-én) Joachim Löw a fiatal játékosait dicsérte. Neki is két rossz ómennel kevesebb, a 2010 világbajnokság kezdete óta csak két meccset bukott el nagy tornán, az egyiket, Dél-Afrikában, Kassai Viktor vezette, a másikat, Varsóban, az olaszok ellen veszítette el.

Szóval, az ifjakat, bátor szívű szélsőhátvédjeiről zengett dicséretet. „Biztos lábú büntetőrúgóink vannak, ám sajnos ezúttal sokan hibáztak közülük. Ellenben nagyszerű, hogy a fia­talok, mint Kimmich vagy Hector úrrá tudtak lenni idegességükön ekkora tét mellett is” – mondta. Mint kiderült, sem Löw, sem a szakmai stáb nem szólt abba bele, kik rúgják a büntetőket, alkalmasint ezzel magyarázható, hogy a szlovákok ellen is hibázó Mesut Özil vagy a végig gyengén futballozó Thomas Müller is bekerült az első ötbe. Mindketten, miként Bastian Schweinsteiger, hibáztak. Meglepő, hogy ennyit rontottak, mert a Nationalelf 1976 óta nem vérzett el egyetlen nagy tornán sem a szétlövésben.

Az olasz válogatott kispadjától ezzel a vereséggel elbúcsúzó, az új idényben már a Chelsea-t irányító Antonio Conte (egyébként a korábbi magyar válogatott Vincze István egykori játékostársa és jó barátja) meglehetősen higgadt, korrekt értékeléssel köszönt el csapatától és egy időre az olasz szurkolóktól. „Azt hiszem, ez a generáció fejlődőképes, sokan közülük az első ilyen tornájukon vettek részt, még tapasztalatlanok, márpedig ilyen meccsekre van szükség ahhoz, hogy jobbak lehessenek. Nagyon optimista vagyok az olasz futball jövőjét illetően. Kikaptunk büntetőkkel a németektől, ez fáj. Sajnálom, ugyanakkor mindenki keményen harcolt. Nem hiszem, hogy ennél többet tudtunk volna tenni.”

Negyeddöntő. Németország–Olaszország 1–1 (0–0, 1–1, 1–1), tizenegyesekkel 6-5. Bordeaux, 38 764 néző, v: Kassai (magyar), gólszerzők: Özil (65.), illetve Bonucci (78., 11-esből).

Kassai kiváló

Elismerő értékeléseket kapott mind a német, mind az olasz sajtótól Kassai Viktor, a negyeddöntő játékvezetője. A győztes oldalon nem vitatták a büntető jogosságát, a vesztesen nem rótták fel a bírónak a rövid időn belül kiosztott három sárga lapot. A Squadra Azzurra kiesésével megnőtt az esélye annak, hogy Nicola Rizzoli vezesse a döntőt, ellene szól ugyanakkor, hogy nyolc éve Bécsben ő dirigálta az aranymeccset. Rajta és a nyitó mérkőzést vezető magyar bírón kívül nagyjából háromra szűkült a további esélyesek száma: az angol Mark Clattenburg, a holland Björn Kuipers és a svéd Jonas Eriksson nevét emlegetik még. Eddig egyszer, 2008-ban akadt példa ara, hogy ugyanaz kapta meg a nyitó és a záró találkozót is. (BF)