A győzelmeket nem kell magyarázni

- Jól érzi mostanában magát? Úgy értem, ezt a környezetet, ezt a munkát méltónak találja egy sok sikert megélt bajnokhoz?

- Nem panaszkodom, nincs is miért. Bizalmat kaptam, befogadtak az MTK-nál. Tehetséges fiatalok, lelkes szülőkkel, mindez jó alap a jó munkához. Errefelé, a Gubacsi hídnál a Duna-part ugyan elég vadregényes, de van kellő számú hajónk, van motorcsónakunk, és benzin is kerül, szóval, egyértelműen azt mondhatom: adottak a feltételek a jó munkához, most már csak dolgozni kell. Tizenegy tanítványom van, zömében tizenhat-tizennyolc éves fiúk-lányok, vegyesen. Akad köztük tehetséges, van köztük szorgalmas, bármi lehet belőlük.

- Pályafutása végeztével hátat fordított a kajaknak, és a lovaknak szentelte életét. Meglehetősen éles váltás volt, nem gondolja?

- Kamaszlányként rengeteget lovagoltam, tehát a lovak iránti rajongás régről datálódik, mondhatnám, már-már génhiba. Ezért, amikor letettem a lapátot, elérkezett az idő, hogy megvalósítsam régi tervemet, és bebizonyítsam magamnak: van élet a kajakozáson túl is. Tizenkét évet töltöttem ezekkel a kedves, pompás állatokkal, a végén még tanyára is költöztem, s a trágyahordástól kezdve, az állatgyógyításon át, a versenyzésig mindent végigcsináltam. Szerettem a versenyzést is, az ügetőn huszonnyolc győzelmet arattam, és végül nem a lovak, hanem az emberek miatt hagytam abba ezt a csodálatos sportot.

- Aktív versenyző korában egymás után jöttek a kiváló eredmények. Nem érezte sporttársai irigységét?

- Szerencsére a kajak elég egzakt sportág. Értem ezalatt, hogy itt nincs pontozás, itt egyértelműen az győz, aki elsőnek halad át a célon. Ráadásul azt nem írják be a jegyzőkönyvbe, hogy utána nagyon fújtatott, vagy éppen azért lett harmadik, mert elhagyta a barátja. Vagyis ha valaki bizonyít, az mindent felülír. Egyébként is mindig azt mondtam: semmi gond, tessék utánam csinálni, bátran meg lehet próbálni.

- Volt egy parázs vitája a megfellebbezhetetlen szaktekintéllyel, Rozsnyói Katalinnal. Hogyan emlékszik erre?

 – Kati néninek másokkal is akadt konfliktusa, csak éppen én voltam az első a sorban. Biztos vagyok abban, hogy nincs sok értelme ezen a történeten hosszasan rágódni. Lecsengett ez, akárcsak a többi lánnyal folytatott vitája. A dolognak az a tanulsága, hogy az embernek egy ilyen helyzeten igenis túl kell tudni lépni. Nincs értelme ugyanis régi vélt vagy valós sérelmeket őrizgetni. Volt, elmúlt, és az a fontos, hogy most is beszélő viszonyban vagyunk.

- Szókimondó, karakán embernek ismerték.

- Nem voltam az, aki kereste a konfliktusos helyzeteket. Meg nem is volt rá szükség. Veszíteni, mint annyi más versenyző, én sem szerettem, de a győzelmeket ugyebár nem kellett megmagyarázni. És szerencsére ebből volt több.

 – Mi szól ahhoz, hogy mifelénk manapság csak az aranynak van értéke, esélyes sportolóinkat csak
a dobogó tetején tudjuk elképzelni.

- Igen, volt, van egy ilyen hangulat. De az is igaz, hogy a média hathatós segítségével alaposan elkényeztettük a közvéleményt, és ez a felfokozott hangulat csak Peking után csillapodott némileg. Persze, amíg sok az arany, addig tényleg nehéz eladni az ezüstöt és a bronzot. Pedig a dolog nagyon differenciált, hiszen mennyire más egy megnyert ezüst és egy elvesztett arany. De legyen bármilyen színű, a lényeg az, hogy a versenyző a maximumot hozza ki magából.

- Mikor döntött úgy, hogy vegetáriánus lesz?

- Huszonöt éve, mégpedig kényszerűségből. Sok betegséggel küszködtem, kezdődő vastagbélfekélyem volt, és reuma is gyötört, ráadásul májproblémám miatt gyógyszert sem szedhettem. Nem volt más kiút, mint alapvetően megváltoztatni étrendemet, és mellőzni a húsfogyasztást. Nekem nagyon bevált ez a táplálkozási reform. Megszűntek panaszaim, mi több, olyan apró betegségek is elkerültek, mint a torokgyulladás vagy a megfázás. Persze azért ma már érzem az élsport hatását. Akkor még nem voltak speciális táplálékkiegészítők vagy a téli edzésnél használatos védőruhák, így hát az ízületeim megérezték a sok lapátolást, a gyomrom pedig a sok izgulást, szóval, kicsit elfáradtam. Akkor arról szólt a dolog, hogy télen törtük a jeget, hogy vízre szállhassunk, most meg arról, mikor indulunk Floridába edzőtáborozni. Ma a körülmények sokkal jobbak, ami persze nem jelenti azt, hogy ne akadnának nehézségek. Például régen kaptunk hajót, ma venni kell, vagy hogy ma már ismeretlen fogalom a sportállás. De felesleges összehasonlítani mindent. A jelent kell megélni, és a legjobban megcsinálni.

- A kajak magyar sikersportág. Jótékony hatással van ez az utánpótlásra?

- Persze, ez nagy toborzóerő. De nálunk csak az marad meg, aki szeret és tud is dolgozni, hiszen nem titok, itt kőkemény edzésmunka van. Jön a gyerek, körbenéz, látja, jó a társaság, szívesen maradna. Ha nem ijed meg a hideg víztől, akkor nekiláthat a melónak. Ha azt is bírja, akkor aztán itt is ragad. Állítom, a gyerekek néha többet dolgoznak, mint a felnőttek. Mert itt nincs mese, csak a munka alapozhatja meg a jövő sikereit, tehát a régi slágerrel szólva: Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja. Csak az jöjjön…

- Ha újra kezdené, mit csinálna másképpen?

- Azt hiszem, semmit. Annál is inkább, mert utólag értelmetlen azon agyalni, mi lett volna, ha…. Keseregjek azon, hogy tíz év NDK-s időszak alatt szerzett ezüstérmeim most aranyak lennének? Inkább arra emlékszem jó szívvel, hogy azon kevesek közé tartozom, akik megverték a legendás Birgit Fischert. Mindig azt vallottam: döntsd el, mit vállalsz, tegyél meg érte mindent, és viselkedj ehhez méltóan. Mert nem csak a győzelmet, a vereséget is méltósággal kell viselni, mondom ezt még akkor is, ha nagyon utáltam veszteni. A győzelem remek dolog, de sokan elszállnak a sikertől, míg sok vesztest még nagyobb erőbedobásra ösztönöz a kudarc.

- Mi az edzői hitvallása?

- Igyekszem megóvni tanítványai­mat azoktól a csapdahelyzetektől, amelyeket pályafutásom alatt magamnak kellett kikerülnöm, és minden erőmmel azon vagyok, hogy a legkorszerűbb módszerek alkalmazásával ne csak fizikailag, hanem – akár külső segítséggel – mentálisan is készen álljanak a megmérettetésekre. Mindenkinek szüksége van jó tanácsra, támogatásra, hiszen igaz az a mondás, hogy az embert mindentől meg lehet menteni, csak saját magától nem.

---

Pályakép

Kőbán Rita. Született: 1965. április 10., Budapest, Egyesületei: FTC, Csepel SC, UTE, Edzői: Kluka József, Spang Ottó, Fábiánné Rozsnyói Katalin. Legjobb eredményei: Kétszeres olimpiai bajnok (K-4 500 m, 1992, K-1 500 m,
1996), háromszoros olimpiai második (K-1 500 m, 1992; K-4 500 m, 1988, 2000), olimpiai harmadik (K-2 500 m,
1992). Kilencszeres világbajnok, tízszeres vb-második, hatszoros vb-harmadik. Kétszeres Európa-bajnok, háromszoros Eb-2. Díjai, elismerései: az év magyar kajakozónője (1984, 1987, 1991, 1992, 1994, 1995, 1996), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1988), a Csepel SC év sportolónője (1991, 1993, 1994, 1995, 1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), az év magyar csapatának a tagja (1992), a Csepel SC örökös bajnoka (1994), az év magyar sportolónője (1994, 1995), MOB olimpiai aranygyűrűse (1995), Csepel dísz­polgára (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996), Magyar Örökség Díj (1999).