A Professzor az angol futball csúcstartója

Csütörtök este, az Arsenal a Crystal Palace ellen aratott 3–2-es idegenbeli győzelmével véget ért találkozóval Wenger a meccsszámokat tekintve utolérte Sir Alexet. Mi több, vasárnap, az óév utolsó angol bajnokiján meg is előzi. Ettől kezdve, vélhetően jó sokáig – hiszen egyrészt Wenger még aktív, másrészt egyelőre nagyon messze jár tőle minden riválisa – egy francia edző lesz a hagyományaikra mindig is kényes és büszke angolok 1992 óta létező elitligájának legtöbb mérkőzéssel dicsekedhető edzője. A mostani a Premier League huszonhatodik idénye, s ezek közül az 1996 októberének elején hivatalba lépett Wenger huszonegyben dolgozott.

Nyugodtan kijelenthető: amikor megérkezett az akkor még a Highburyben „lakó” ágyúsokhoz Japánból, senki sem gondolta, hogy több mint két évtizeddel később is még ő irányítja majd a csapatot. Előtte húsz év alatt, a beugrókat is számolva, hatan dirigálták az Arsenalt. Nem volt sztáredző, amikor Londonba költözött, noha a korábbi klubjai közül az AS Monacóval nyert francia bajnoki címet és kupát is, s elhódított két trófeát Japánban, a Nagoja Grampus Eighttel is. Ám nagy hatással tudott lenni az emberekre intelligenciájával, filozofikus hajlamával. Alig húsz kilométernyire a német határtól, Duttlenheimben nőtt fel. Édesapja, akit a negyvenes évek első felében, miután a németek elfoglalták Elzászt, a Harmadik Birodalom hadseregébe soroztak be, s 1944 októberében a keleti fronton kényszerült harcolni, egy bárt vezetett a feleségével. Legkiválóbb szórakozása a helyi csapat edzéseinek irányítása volt. Arsene, a fia – három gyerek közül a legfiatalabb – mindkettőnek, az apja munkájának és hobbijának is nagy hasznát vette. Nagyon szeretett futballozni, de legalább annyira élvezte azokat a nagy beszélgetéseket, amelyeket a felnőttek a szülők bárjában a labdarúgásról folytattak. Később egyszer azt mondta, az Aranykereszt bárban hallottak nagy szerepet játszottak abban, hogy sikeres futballedző lett.

Mert az lett, s ez vitathatatlan. Az Arsenallal három angol bajnoki címet nyert, ebből az egyiket veretlenül, ami rajta kívül egyetlen edzőnek sem sikerült a Premier League történetében. Az angol FA-kupát hétszer nyerte meg a csapatával, ezzel rekorder. Még az egyébként szerény profi karrierje mellett egyetemi diplomát szerzett közgazdaságtanból, egyébként rövid ideig orvostudományt, hosszabbig politikaelméletet is hallgatott. Ezért (is) okkal hívják tisztelői Professzornak. A francia mellett németül is kiválóan megtanult Elzászban, de tudni akarta az angolt is, ezért huszonévesen átjárt Cambridge-be nyári kurzusokra. Azóta beszéli már az olaszt és a spanyolt is, sőt, ért egy keveset japánul.

Egyszer azt mondta, ötvenévesen befejezi a magas szintű edzősködést. Lassan a hetvenhez közeledik, de még bírja. Kétségtelenül voltak nehézségei az Arsenalnál, tavasszal csak hajszálon múlt, hogy a vezérkar meghosszabbítja a szerződését. Maradt, s vasárnap estétől már egyedül ő lesz az éllovas a Premier League edzőinek szereplési örökrangsorában.

A legtöbb mérkőzést töltötték vezetőedzőként (menedzserként) a Premier League-ben:
1. Arsene Wenger (Arsenal) és Sir Alex Ferguson (Manchester United) 810 mérkőzés,
3. Harry Redknapp (West Ham United, Portsmouth, Tottenham, Queens Park Rangers, Southampton) 626, 4. David Moyes (Everton, Sunderland, Manchester United, West Ham United) 507,
5. Sam Allerdyce (Bolton Wanderers, West Ham United, Blackburn Rovers, Sunderland, Crystal Palace, Newcastle, Everton) 494,
6. Mark Hughes (Stoke City, Blackburn Rovers, Manchester City, Fulham, Queens Park Rangers) 443,
7. Steve Bruce (Birmingham City, Sunderland, Hull City, Wigan Athletic) 393,
8. Martin O’Neill (Aston Villa, Leicester City, Sunderland) 359,
9. Alan Curbishley (Charlton Athletic, West Ham United) 328,
10. Graeme Souness (Blackburn Rovers, Newcastle, Liverpool, Southampton) 319.