Sport
A szeretet mindent legyőz
Parasport. Az ötödik paralimpiájára készül Oksana Masters, akit egy jólelkű amerikai tanárnő mentett ki egy ukrán árvaházból, miután két évig harcolt érte a bürokráciával
„Hogy milyen volt a gyermekkorom? Legjobban arra emlékszem, hogy mindig éhes voltam – nyilatkozta a BBC-nek Oksana Masters. Az árvaház közelében egy napraforgótábla volt, a magokat ettük, vagy szilvát loptunk a fákról. Mindenki abban reménykedett, hogy valaki örökbe fogadja. Én hat lábujjal születtem, a másik lábamban nem voltak tartócsontok, a kezemen nem volt hüvelykujj. Azt mondták, ez az atomsugárzás miatt történt.”
A nyomorék Okszana Bondarcsukot a szülei elhagyták, és nem is remélte, hogy örökbe fogadják, amikor az igazgató közölte, hogy egy amerikai tanárnő el fogja vinni. Hiába várta azonban a kislány az „anyukáját”, az egyedülálló Gay Mastersnek két évig kellett harcolnia az ukrán bürokráciával egy csontsovány, hétévesen 17 kilós, járni sem tudó kislányért. „Amikor először találkoztunk a jéghideg folyosón, nem fordított hátat, pedig megtehette volna, hanem magához ölelt. Ez bizonyította a tiszta szívét és a hihetetlen bátorságát, mert tudta, hogy a bal lábam menthetetlen. Így is elvitt Amerikába.”
Oksana bal lábát kilenc, jobb lábát 13 éves korában amputálni kellett.„Fel akartam ülni az operáció után, aztán hátra dőltem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű elviselni azt a címkét, amit a társadalom rád tesz: fogyatékos. Képzelje, milyen megrázó már az is egy lánynak, amikor pattanás lesz az arcán, és úgy kell iskolába mennie… De nem süllyedtem el, mert megismertem a parasportolást. És láttam, hogy az olyanok, mint én, két láb nélkül is bajnokok lehetnek.”
Első sikerét 2012-ben a londoni paralimpián érte el evezésben, amikor az Afganisztánban mindkét lábát elvesztő háborús veterán Rob Jonesszal bronzérmes lett a vegyes párosok között. Nem akart azonban újabb négy évet várni, ezért megtanulta az ülő sífutást, és 2014-ben Szocsiban a téli olimpián egy ezüst- és egy bronzérmet nyert. Négy év múlva már a csúcsra jutott Pjongcsangban, sífutásban két arany- és egy bronzérmet nyert, sílövészetben pedig két ezüstérmet szerzett. Közben a hihetetlen küzdeni tudással rendelkező Oksana megtanult kézzel hajtva kerékpározni, és a riói nyári játékokon már a dobogó közelében végzett. Mivel idén nyári paralimpia lesz Tokióban, harmincévesen ismét kerékpárral fog versenyezni. Felkészülését segíti Aaron Pike, aki nem csupán az edzője és edzőtársa, hanem a párja is. Nemcsak bajnokok, hanem boldogok is.
