Sikeres magyarok nyomába lép Vadócz Krisztián az uruguayi Peñarolnál

Önmagában is kuriózum, hogy a 35. évében járó középpályás Dél-Amerikába igazolt – a kétezres években felettébb ritkán volt hasonlóra példa, Waltner Róberté volt a legutóbbi nevezetes eset, amikor az argentin Boca Juniorshoz került. A válogatottban is szerepelt aktív játékosok közül Gyömbér Gábor játszott még Brazíliában, a Náuticóban –, mint ahogyan az is rendkívüli, hogy Vadócz a tizedik országban lesz immár légiós karrierje során. A focistát az a Diego Forlán vezetőedző hívta a Peñarolhoz, akivel a Mumbai Cityben és a Kitcheeben is együtt szerepelt. Ez a csapata kétségtelenül a legtekintélyesebb: a Peñarol háromszoros Világkupa- és ötszörös Libertadores-kupa-győztes a kereken ötven uruguayi bajnoki címen kívül. Mint az angolokon kívül a világ szinte minden jelentős klubjában, az arany-feketéknél is tevékenykedtek korábban magyarok. Három edzőt érdemes kiemelni közülük: az első világháború után Dél-Amerikába került, kiváló atlétaedző hírében is álló Hegedűs Péter (Pedro de Hegedüs) 1943-ban, a különösen Argentínában nagy sikereket elérő, Varázslónak becézett Hirschl Imre (Emérico Hirschl) 1949 és 1951 között, két bajnoki címet is nyerve, a legendás Guttmann Béla pedig 1962-ben dolgozott a klubnál. Guttmann bajnoki címmel zárt idényben vezette a Peñarolt, az egyetlen magyar, aki a Libertadores-kupa döntőjében is irányíthatta a csapatát.