Sport

Visszacsúszva is nehéz

Korner

Hogy milyen nehéz a csúcson abbahagyni, arra jó és szomorú példa olimpiai bajno­kaink, a tornász Berki Krisztián és a kalapácsvető Pars Krisztián pályafutása. Az új évszázad két kiemelkedő magyar sportolója a 2012-es londoni olimpián jutott a csúcsra.

Berki olimpiai aranyérme után két évvel még világbajnok lett lólengésben, s visszanézve talán ez lett volna az időpont, amikor 29 évesen, koronával a fején vonulhatott volna vissza. Mert azóta sérülések sorozata akadályozta a felkészülését, vállműtétje után a 2015-ös világbajnokságon csak a 11. lett, és ezért nem indulhatott a riói olim­pián. Két éve ugyan az UTE tornásza Európa-bajnokságon ezüstérmet nyert, de újabb vállműtétek miatt azóta nem indulhatott világversenyen. A most zajló olimpiai kvalifikációs világbajnokságon csak szurkolóként vehet részt, azonban 34 évesen sem mondta még ki, hogy vége. Hasonló Pars Krisztián pályafutása is, a londoni sikere óta 2013-ban vb-ezüstérmet, 2014-ben Eb-aranyérmet nyert, de azóta egyre jobban eltávolodott a dobogótól, a riói olimpián hét méterrel elmaradva legjobbjától hetedik lett. Tavaly januárban kábítószer fogyasztás miatt másfél évre eltiltották, de a szombathelyi dobó meglepetésre, ekkor sem vonult vissza. Sérülés miatt visszatérése nem sikerült, a múlt heti dohai világbajnokságon a selejtezőben kiesett, csak a 22. lett. Pars harminchét évesen, a tizedik műtétjét vállalva folytatni akarja. Vajon miért olyan nehéz, távol a csúcstól is abbahagyni?

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom