A Szuperkupa-döntő általában nem szuper

„Vicces” sorozat ez, talán nem is gondoltunk bele az elmúlt napokban: a legutóbbi öt kiírásából négyben két azonos országbeli, egyébként mindig spanyol csapat játszott egymással, és a sor most is folytatódik, két angol klubbal. Az UEFA már jó előre kijelöli a helyszínt (már most tudni, hogy jövőre Porto várja a BL és az Európa-liga győztesét), így felesleges a kérdés: miért nem találkozik a Liverpool és a Chelsea mondjuk a Wembley-ben, de mindenképpen Angliában? (Az érintett klubok szurkolói szerették volna májusban, ha az UEFA változtat, és a két londoni tábornak nem kell Európa másik felébe, Azerbajdzsánba utaznia, persze nem volt esélyük.)

Amúgy lehet, hogy a Liverpool nosztalgikus hívei szívesen keltek útra Isztambul felé. Nincs a „vörösöknek” olyan szurkolója, aki ne tudná, hogy a Rafa Benítez által dirigált gárda 2005-ben éppen a török városban nyerte meg a Bajnokok Ligája egyik legemlékezetesebb döntőjét, 0–3-as félidei állás után fordítva, tizenegyespárbajban az AC Milan ellen. (Nem ugyanabban a stadionban rendezik a mostani találkozót, tizennégy éve az Atatürk Olimpiai Stadionban játszottak, most pedig a helyszín a nagyjából feleakkora, a Beşiktaş negyedben lévő Vodafone Aréna, amelyet a szponzornév tilalma miatt ma Beşiktaş Parknak neveznek majd.)

A 2005-ös remek finálé volt, az utóbbi évek Szuperkupa-döntői – tényleg nagyon kevés kivételétől eltekintve – nem voltak azok. Ezek a meccsek inkább az idényt nyitó gálameccsek voltak, szinte soha nem fordult elő, hogy mindkét fél olyan komolyan vette volna, mint egy májusi kupadöntőt. Talán még az UEFA sem veszi. Nehezen magyarázható mással, minthogy a francia Stéphanie Frappart személyében – az UEFA által szervezett férfidöntők történetében először – nő vezeti a finálét. Itt kár lenne azzal tréfálkozni, hogy a csúcson kell kezdeni. Miközben számomra természetes, hogy a női mérkőzéseket női játékvezetők vezetik, ez egyszerűen rossz döntés. Frappart vezette a női vb-döntőt otthon, részben azért, mert a lyoni mérkőzésre fran­ciát választott a FIFA. De még csak nem is számít a legjobbnak a női játékvezetők között. A legtöbbre taksált európai bírónők között akadnak angolok is, két angol csapat esetében vezethettek volna ők is, ha már muszáj volt rosszul értelmezett „pc”-ből ezt a döntést meghozni. De vajon számon kérhető lesz-e majd rajta, hogy nem elég gyors a férfiakhoz képest, nincs eléggé akcióközelben, és még sorolhatnánk? Egyre jó a jelölése: remélhetően a szokásosnál nagyobb tisztelettel lesznek a játékosok a bíró iránt, mint máskor. Csak ebben az esetben éppen egy olyan szempont kerekedik felül, amelyet az UEFA negligálni szeretne. Egy pozitívum azért szól a Szuperkupa-döntők mellett – ami persze megint csak azt húzza alá, hogy könnyebben veszik a védelmek a mérkőzést, nincs élet-halál harc. 2009 óta mindig született legalább két gól a meccsen, sőt 2012 óta egyetlen kivétellel mindig három vagy inkább több. A legutóbbi négy év játékpercei 23 gólt hoztak, egyetlen kivétellel 120 percet játszottak a csapatok.

A Liverpool huszonhárom játékossal utazott el Törökországba, természetesen nincs köztük a pénteken, a Norwich City elleni bajnoki nyitányon megsérült világklasszis kapus, Alisson Becker, akire körülbelül egy hónapos kihagyás vár. Hiányzik a keretből a horvát vb-ezüstérmes Dejan Lovren is, aki a jelek szerint kegyvesztetté vált Kloppnál, szeretne augusztusban egy olasz klubhoz igazolni. A Chelsea-nek finoman szólva nem sikerült jól a bajnoki nyitány, a Manchester United elleni 0–4 után nem jó a hangulat. Frank Lampard ugyanakkor hangoztatja: a szerdai siker sokat lendítene a csapat helyzetén és önbizalmán.