Nőtt a magyar válogatott focisták piaci értéke

Muszbek Mihály a napokban publikált 10. Sportgazdasági Nagyító című elemzésében is utalt arra, hogy „bár 13 százalékkal nőtt az NB I. nézőszáma, átlagban még mindig csak 3281 szurkoló tekinti meg az élvonalbeli mérkőzéseket, és a nézők 40 százaléka a Ferencváros (9000-es átlag) hazai mérkőzéseire járt”. Ez nagy valószínűséggel így lesz az előttünk álló idényben is. Várhatunk akkor további emelkedést? Nehéz kérdés. Általános tünet, hogy a válogatott jó eredménye nem befolyásolja különösebben a klubcsapatok nézőszámát. Ugyanakkor a Fradi jó szereplése igen, ez egyik kiváltója volt a legutóbbi emelkedésnek is.

A zöld–fehérek eddigi két nyári hazai kupameccsének nézettsége azt ígéri, hogy ebben nem lesz változás.
Mindazonáltal mindig jelentősen befolyásolja a nézőszámot a feljutók–kiesők népszerűsége. A két tavaszi búcsúzó közül a Haladás a negyedik, az MTK – bármilyen meglepő – a hetedik volt a listán, a kettő átlaga alig maradt pályaválasztóként a háromezer alatt. Ezt kellene pótolnia, sőt felülmúlnia a Zalaegerszegnek és
a Kaposvárnak, amire megítélésünk szerint van remény.

Muszbek doktor konklúziója is az volt, hogy előrelépett a magyar futball, és bár a számok elsősorban a válogatott esetében látványosak, tapasztalható fejlődés a kluboknál is. Megemlítette, hogy javult a szereplés a nemzetközi kupákban, jó eredményeket ért el a felnőtt és a vb-re való kijutásával az U17-es válogatott is. Növekedett az A válogatott tagjainak piaci értéke is. Ugyanakkor érdemes a vizsgálódást kiegészíteni azzal, hogy az elmúlt időszakban, Nagy Ádám Bolognába szerződése óta a magyarnál lényegesen erősebb európai bajnokságba nem sikerült eladni magyar játékost, a mostani nyáron csak a mezőkövesdi Szalai Attila Ciprusra szerződése növelte az európai légiósaink számát. Egyelőre elsősorban a külföldi játékosok számára ugródeszka az NB I. Érdemes még egy apróságot kiemelni, talán ez összefüggésben van azzal, amit a sportközgazdász a fiatalokkal kapcsolatban érintett. Az NB I.-ből gyakorlatilag eltűntek a 18–21 éves magyar játékosok (a Ferencváros, a Haladás, a MOL Vidi, az Újpest, a Paks és a Kisvárda esetében szerepeltetésük még az egy százalékot sem érte el). Egyre inkább a külföldiekben bíznak a tulajdonosok és az edzők is. (Egyre kevesebb a magyar játékos az élcsapatok alaptizenegyében.) A mostani bajnokság tizenkét csapatánál dolgozó vezetőedzők közül mindössze négy vitathatatlanul a magyar futball „neveltje”, még ha Tomiszlav Szivics régóta dolgozik is nálunk kisebb-nagyobb megszakításokkal, Miriuta László pedig játékosként volt magyar válogatott is. Unikum: a fővárosi élvonalbeli klubok egyikét sem vezeti magyar edző. Tyúk-tojás probléma: a magyar bajnokság vagy a Magyar Kupa győztesének edzője 2013 óta csak külföldi volt. Ha az esélyeket nézzük, jövő tavasszal sem lesz ez másként.