A gyarmati lány nem félt a Palóc Pumáktól

– Nagyon félelmetesek a Palóc Pumák?

– Egyáltalán nem. Sőt, annyira barátságosak, hogy még engem is befogadtak. Az osztálytársaim jártak kézilabdázni a balassagyarmati klubba, amelynek akkor még nem volt leánycsapata. Így aztán kilencévesen a fiúk között kezdtem el kézilabdázni.

– Nem csúfolták a srácok?

– Nem, mert az iskolából ismertek. S nem is voltam ügyetlen.

– Hogyan került a kapuba?

– Egy edzésre nem jött el a Pumák kapusa. Erre szóltak, hogy álljak be a kapuba. Aztán olyan jól sikerült a bemutatkozásom, hogy ott is maradtam.

– Milyen egy jó kapus?

– Hát, fontos, hogy jók legyenek a reflexei, gyorsan tudjon reagálni. Na és bátor legyen, ne hajoljon el, ha fejen dobnák. Ami nem egy kellemes érzés, olyan mint egy nagy pofon.

– Hogyan került az ország egyik legjobb női szakosztályához, Vácra?

– Először Ózdon játszottam, lánycsapatban, onnan kerültem Vácra, ahol a serdülő majd az ifjúsági együttesben védtem. Szüleim áldozatvállalása nélkül nem juthattam volna el ideig, hiszem amíg általános iskolás voltan, ők vittek hetente négyszer, majd később mindennap Gyarmatról Vácra, amely oda-vissza majdnem száz kilométer. Amióta a váci Boronkay György Gimnázium tanulója lettem, kollégiumban lakom, így nem kell naponta ingáznom.

– Elárulja, hogy milyen lesz a bizonyítványa?

– Szerencsére nem kell titkolnom. Most fejezem be a kilencedik osztályt, tavaly kitűnő voltam, az idén lesz néhány négyesem.

– Milyen élmény volt válogatott mezben védeni az U16-os göteborgi Európa-bajnokságon?

– Csodálatos. A svédek úgy rendezték meg, mintha egy felnőtt Eb lett volna. Remek volt az ellátás, kitűnő csarnokokban játszottunk. S felejthetetlen élmény volt, amikor a döntőben, hosszabbításban legyőztük a franciákat.

– Nem félt, amikor márciusban a Vác felnőtt csapatában védhetett bajnoki mérkőzésen Békéscsabán?

– Korábban is kaptam már néhány percnyi lehetőséget az első csapatban, de azért izgultam, amikor edzőnk, Szilágyi Zoltán húsz perccel a vége előtt becserélt. Néhány védés után megnyugodtam, s sikerült megnyerni a meccset. Nagyon jól esett, hogy játékosok gratuláltak, mert ötvenkilenc százalékkal védtem.

– Ezt nem lesz könnyű megismételni, hiszen a csapatában riválisa a világbajnok brazil Barbara Arenhart és a junior-világbajnoki aranyérmes Suba Sára is.

– Ők nem a riválisaim, hanem a társaim. Mi, kapusok ugyanis nagyon összetartunk, segítjük egymást. Úgy is mondhatom, egy kis csapat vagyunk az együttesben.

– Tart a bajnoki szünet. Hogyan telik a vakáció?

– Végre többet lehetek a családommal Balassagyarmaton. Július elején elkezdjük a válogatottal a felkészülést az U17-es Eb-re. Jó lenne megismételni tavayi győzelmünket. Az álmom pedig az, hogy egyszer a felnőtt válogatottban védhessek.