Zenei nevelés magzati kortól

Kodály szerint már az anyaméhben el kell kezdeni a zenei nevelést, az anya éneke ugyanis már embrionális korban fejleszti ezt a képességet – mutat rá Hámori József Széchenyi-díjas biológus, agykutató hozzátéve, hogy az alapvető muzikalitás ugyanolyan velünk született képesség, mint a beszéd képessége.

„A kreativitás a beszédkészség és a muzikalitás mellett az ember egyik legfontosabb tulajdonsága. Tudományos módszerekkel mérték le, hogy a zene hallgatása, gyakorlása növeli a kreativitást. A zene és az érzelmek kapcsolata szintén fontos, amiről úgyszintén gyakran elfeledkezünk. Az érzelmi világ befolyásolja még az intellektuális képességeinket is, méghozzá azért, mert az intellektualitás inkább a bal agyfélteke, az érzelmi világ pedig elsősorban a jobb agyfélteke tulajdonsága – a homloklebeny elülső részében pedig van egy központ, amely az érzelmekre reagál, s kapcsolatban van az intellektualitással. Az érzelmek a kutatók szerint tehát fejlesztik az intellektualitást – emeli ki Hámori József.

A biológus szerint a két félteke tulajdonságai szerencsés esetben kiegészítik egymást. Ha megfelelő a művészeti nevelés az iskolában, az egységes személyiség kialakulását teszi lehetővé. Nem csak a beszédre kell hagyatkozni, igaz, erre is több hangsúlyt kellene fektetni, mert – mint mondja – a jelenlegi iskolai rendszerben még a beszédkészség sem fejlődik megfelelően. Hámori szerint azonban a beszéd egyedül nem alkalmas arra, hogy teljes személyiséget hozzon létre.

A zenének van egy másik komponense, a ritmus, ami az agy időszámításához köthető – ez pedig a bal agyféltekéhez. Tudományos eredmények mutatják, hogy a gyerek ritmusérzéke az anyai szívhangok miatt már embrionális korban kezd kialakulni – mutat rá.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy az alapvető muzikalitás velünk született képesség, éppúgy, mint a beszédre való képesség. De ahogy a beszéd képessége sem alakulhat ki, ha például teljesen süket környezetben nevelik a gyereket, hasonlóképpen, ha hosszú időn keresztül nincs muzikális nevelés, akkor nagyon hézagosan alakul a jobb félteke érzékenysége.

Hámori József szerint sajnálatos, hogy a mai társadalomban a zenének nincs olyan hangsúlyos szerepe, mint mondjuk, a közgazdaságtannak. Sokan azt gondolják, sokkal fontosabb például az állampolgári jogok és kötelességek oktatása. Tényleg fontos – teszi hozzá Hámori József –, de nem ennyire. Féloldalas az oktatási rendszer.

Az agykutató szerint, ha az iskolákban sikerül a gyerekekkel elfogadtatni a készségtárgyakat, akkor teljesen természetes, hogy később eljárnak múzeumokba, koncertekre, s felnőttként is használják mindkét agyféltekéjüket, azaz teljes emberi személyiséggé válnak.

Akik a gyerekeknek (is) zenélnek

Szalóki Ági népdalénekesnek igen fontos a gyermekek zenei nevelése. Mint mondja, a kodályi alapelvek közül az egyik legfontosabb, hogy a zenei nevelésnek már magzati korban el kell kezdődnie. „Úgy gondolom, nem feltétlenül a gyerekeknél, inkább a felnőtteknél kellene kezdeni, felébreszteni a bennük szunnyadó, éneklő gyermeket, vagyis »visszatanítani« őket” – vélekedik a felnőttek felelősségéről Szalóki Ági.

Az énekesnő szerint a gyermeki természet alapvetően nem változott, ugyanolyan nyitottak, kíváncsiak, gyorsan és előítélet nélkül fogadnak be mindent. Csak a világ változott meg körülöttük. „Én éppen arra törekszem, hogy ezekre a változásokra kicsit fittyet hányjak, és továbbra is azokat az univerzális értékeket helyezzem előtérbe, amelyek az ő szellemi és lelki fejlődésükre hatással vannak” – tette hozzá Szalóki Ági, aki azt tartja a legfontosabbnak, hogy az élmény, amelyet a zene segítségével át tud adni a gyerekeknek, meg is maradjon bennük, hiszen a zene esszenciát hordoz magában, s ez fontos lehet a harmonikus élethez. Mint mondta, mindig magából indul ki – előtérbe helyezi gyermeki tudatát, s emlékeit. „Nem kell megerőltetnem magam, nem kell sok ahhoz, hogy újra ott legyek a gyerekszobánk sötétkék padlószőnyegén, ahol épp játszom, s közben Halász Juditot hallgatok. Ezért csinálok gyerekműsorokat.”

„Úgy érzem, hogy a közösséghez tartozás vágya ugyanolyan erős az emberekben, mint régen. Volt belőle vita, amikor egy rádióban azt találtam mondani, mindegy, hogy mit, csak énekeljünk. Amikor egy gyerek megszületik, ő sem azt tanulja meg először, hogyan kell sasszézni, hanem hogy hogyan rakja egyik lábát a másik után. Az, hogy az emberek újra felismerik: magyar népdalokat jó énekelni, már egy következő lépés. Először is le kell küzdeni azt a gátat, hogy a közös éneklés ciki. Az tesz boldoggá, ha ezt a gátat segíthetek áttörni.”

Gryllus Dániel, aki több mint negyven éve zenél a Kalákával, azt tartja a legfontosabbnak, hogy természetesen, értéket képviselve, s tartalmat közölve játsszanak a gyerekeknek, mindezt persze szórakoztató formában. A bugyuta dallamokról és dalszövegekről pedig így vélekedett: „Aki manipulálja a közönséget, annak könnyebb a gyerekek előtt játszani. Vannak olyan zenekarok, amelyek elkezdik őket tapsoltatni, és már mindegy is, hogy mit játszanak. Pedig egyáltalán nem könnyebb a gyerekeknek zenélni, mint a felnőtteknek, ők ugyanis sokkal őszintébbek”. Tőlük, mint mondta, nem lehet elvárni, hogy bizalmat előlegezzenek egy előadónak vagy maradjanak csendben. Ha nem tetszik nekik a műsor, akkor bizony elment a hajó. Gryllus szerint a gyerekek mindig is sokfélék voltak, persze sokkal ingergazdagabb környezetből jönnek, mint ezelőtt húsz évvel. Mindezek ellenére a zenésznek ma is ugyanolyan pozitív tapasztalatai vannak. „Ha elkezdünk muzsikálni, nincs gond” – tette hozzá Gryllus Dániel.

Nagy Zoltán, a Kolompos együttes tagja szerint „az a legfontosabb, hogy szeretettel adjunk a gyerekeknek olyasmit, amit mi magunk is szeretünk, ez pedig a népzene.” A Kolompos célja, hogy a szülőkkel és a pedagógusokkal együtt részt vehessenek a gyerekek nevelésében. Kérdésünkre, hogy könnyebb vagy nehezebb-e gyerekeknek zenélni, Nagy Zoltán elmondta, nemegyszer kerültek olyan helyzetbe, hogy számukra teljesen egyértelmű szöveggel dolgoztak, a gyerekek viszont nem tudták, miről van szó, nem tudtak mire asszociálni. Az ilyen esetekből tanult az együttes, s igyekeznek ezeket a problémákat elkerülni. „Aki azt mondja, könnyebb a gyerekeknek zenélni, mint a felnőtteknek, az nem is ért az egészhez. Sokan azt gondolják, hogy csak az megy el gyerekeknek játszani, aki kiszorult a felnőttek szórakoztatásából. A mi esetünkben nem így történt, mi csak belecsöppentünk és lassan beletanultunk ebbe a szép hivatásba” – tette hozzá a zenész, aki úgy véli, a mai gyerekek ugyanolyanok, mint a 30-40 évvel ezelőttiek. Mint mondta, „sokszor mi, felnőttek vagyunk hibásak abban, hogy azt hisszük, mást kell adnunk nekik. Nem a sok idióta rajzfilmet kell nézetni velük, persze lehet, hogy leköti a figyelmüket, de értelme nem sok van, legfeljebb letompítja őket”.