Zene az Orient Expresszen

Az Orient Expressz elnevezésű legendás luxusvonatnak mindenesetre sikerült ezt megtennie a 19. és a 20. század fordulóján. Zeneszámokat, festményeket és regényeket ihletett meg a járat, történetének egy szeletét a Békéscsabai Jókai Színház is feldolgozta a nemrég bemutatott Orient című zenés előadásában. A számtalan erős hatással operáló színdarabot nehéz úgy nézni, hogy ne halljunk és lássunk benne folyamatos utalásokat azokra a társadalmi problémákra, amelyet a kultúrák közötti különbözőségek hangsúlyozása, de a hasonlóságok elhallgatása, jelentéktelen színben való feltüntetése okoz. A mű „végighalad” az expressz állomásait jelentő különböző városokon, kisebb zenés-táncos jelenetekben mutatva be az adott kultúra jellegzetességeit. Első ránézésre soknak és helyenként kaotikusnak tűnik az összeállítás, lehetnének kidolgozottabbak is az egyes nemzetiségeket felvonultató jelenetek, de jól ábrázolja, hogy mennyire eltérő a két végállomáson és a köztük élő emberek élete. Ráadásul anélkül teszi ezt, hogy a mindennapos politikai vagy bármilyen más konfliktusokban állást foglalna. Előnyére válik emellett, hogy el sem kendőzi az eltéréseket leginkább zenei és táncos műfajokban. Az Orient kissé az esztrádok világába viszi a nézőt, s mégis, egyszerű történettel, kevés szereplővel és láthatóan sok munkával sikerült színre vinni egy élénk, szórakoztató darabot. Fekete Péter határozott rendezésében akadálytalanul kiteljesedhet a közelmúltban az egyik legjelentősebb brit tehetségkutatóban sikereket elért Fricska Táncegyüttes, zenei téren pedig a Talamba. Gubík Petra, Gábor Anita, Szomor György és Vasvári Csaba pedig kettős szereposztásban játssza az előadás egyetlen női és férfi alakját, meggyőző erővel hozva a saját világától elszakadni vágyó utazót, aki az ismeretlenben reméli meglelni az egész életében hajszolt-vágyott boldogságot.