Kultúra

Vonzódás két időszálon át

Megjelent Temesi Ferenc Kossuth-díjas író 49/49 című új regénye

Ma 17 órakor mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Kossuth-díjas és MMA-tag Temesi Ferenc új, 49/49 című regényét. Könyvéről lapunknak az író elmondta: az idősödő korban beteljesedő szerelemről azért akart írni, mert a fiatalabbak szerint nem létező dolog, márpedig ez a valóságban is megtörténik.

Temesi Ferenc 20181017
„Hatvan év fölött is van szerelem” (Fotó: MH)

–  Honnan jött az ötlet a 49/49 című szerelmes regényéhez, a saját életéből?

–  Az ember legtöbbször semmit nem a levegőből vesz, így valóban önéletrajzi ihletésű. Azonban természetesen más szabályai vannak egy regénynek, másként jeleníti meg a dolgokat, más a történtek sorrendje. Hiszen különben dokumentumregény volna, amennyiben százszázalékos egyezés lenne.

–  A könyvben egy fiú és egy lány beteljesületlen kamaszszerelmét, majd a több évtizedes szünet utáni ismételt találkozásukat meséli el. Miért ez a különleges cím és életsors?

–  Mindketten 1949-ben születtek, és 49–49 fejezetből áll a két szál, ezért lett ez a címe. A hatvanas évek végén játszódik az egyik, ezt úgy írtam meg, mintha történelmi regény volna. Aztán negyven év szünet után a kortárs részben újra találkozik a már idősödő férfi és nő. Minden normális ember a nőknek ír, mert ők olvasnak, abszolút nekik szántam ezt a történetet. Emellett fontosnak tartom megmutatni, hogy hatvan év fölött is van szerelem és szex, meg összeveszés is. A fiatalabb generációk ugyanis azt hiszik, ez nem létezik, holott ez a korosztály egyre növekszik világszerte, főleg Európában, és ugyanúgy joga van ehhez, ugyanúgy meg is élik sokan. Az ilyen évtizedek utáni találkozás pedig létezik, valóság, szólnak erről hírek.

–  Regénytechnikailag fontos volt, hogy két külön szálon futtassa a történetet?

–  A legtöbb könyvem ilyen, a Por három, a Kölcsön Idő hat történetet foglal magába, valahogy így alakult. Technikaliag most ez a kötet úgy néz ki, hogy összefonva futnak a szálak, egymás után egy a régi időkből, egy a mai korból. A végére írtam egy további zárófejezetet, így összesen 99 részből áll. Ez nem következett a szerkezetből, de a Bartók-regényemről annak idején azt mondta nekem a néhai Szepesi Attila költőbarátom, hogy miért pont 310 fejezetből áll, azt válaszoltam, hogy miért baj ez, hiszen a Fibonacci-sorozatból következik, amit Bartók is használt, de ő erre azt felelte, hogy a 311 sokkal jobb szám lett volna. És most ez volt a fejemben, ezért döntöttem a 99 mellett.