Végső búcsút vettek Gross Arnold festőművész, grafikustól

  A Kossuth- és Munkácsy-díjjal, valamint a nemzet művésze címmel is kitüntetett művész január 22-én, életének 86. évében hunyt el.

Feledy Balázs művészeti író az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Széchenyi István Művészeti Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete nevében Gross Arnold művészetét méltatva kiemelte: kevesek voltak képesek arra, hogy olyan művészileg vitathatatlan értékű munkákat készítsenek, amelyek a szakmai elismerések mellett a közönség tetszését is folyamatosan elnyerték.

Mint elmondta, Gross Arnold személyiségében és alkotásaiban a szeretetnek központi szerepe volt, de művészete is "szerethető volt".

A művész pályájának kezdetét felidézve hangsúlyozta: az 1953-as diplomaszerzése után fokozatosan kiemelkedett a tájélmények megörökítéséből és egyre inkább a rézkarc felé fordult.

"Sokszor nosztalgiákkal is teli tájait - melyekben fel-felgyúltak erdélyi, ifjúkori emlékei: a szülőváros Torda vagy Segesvár - betelepítette egyre több figurával, állattal" - hívta fel a figyelmet Feledy Balázs, hozzátéve, hogy tájaiból sokszor város vagy kert lett. Alakjai a flóra és a fauna közegében mindig valamilyen álomszerű közegben "meditáltak az élet szépségeiről" - mutatott rá. Egyéni ironikus szemléletmódja nem nélkülözte "a csipkelődést, a finom erotikát, a nosztalgiát, a látomásosságot" - mondta.

Feledy Balázs szólt arról is, hogy színezett rézkarcvilága unikummá vált, nemcsak a kortárs magyar grafikában, de külföldön is. Többek között 1966-ban Krakkóban, majd Ljubljanában, Sao Paulóban, Luganóban és Új Delhiben is születtek sikerei.

Emlékeztetett arra is, hogy 26 évesen vette át először a Munkácsy-díjat, másodszor 38 évesen, majd jöttek a közönségsikerek.

A művészeti író felhívta a figyelmet, hogy Gross Arnold vonat- és ásványgyűjteményének környezetében a maga által teremtett univerzumában, művészetével magányossá vált. "Művészeti eszményei és a kortárs művészet gyakorlata elvált egymástól, s ez benne is feszültséget indukált" - jegyezte meg. Ennek ellenére továbbra is Rembrandt, Dürer, van Eyck művészetét tartotta etalonnak és nagyra becsülte főiskolai mesterei közül Hincz Gyulát, Koffán Károlyt, Konecsni Györgyöt, Barcsay Jenőt, az idősebbek közül Szabó Valdimírt tartotta a legtöbbre. "Miközben úgy érezte rossz irányba halad a művészet változása" - fűzte hozzá.

Kitért arra is, hogy a Szegeden, az Iparművészeti Múzeumban, valamint a 80. születésnapja alkalmából a Természettudományi Múzeumban rendezett kiállítását tízezrek látták, amely egyedülálló a kortárs művészet világában.

Az 1995-ben átvett Kossuth-díjat későinek tartotta, de a nemrég odaítélt Nemzet művésze cím örömmel töltötte el Gross Arnoldot - mondta Feledy Balázs.

"A kivételes ember - ami Te voltál Arnold - a maga egyedülálló voltával nagyon fog hiányozni nekünk, még ha vigaszunk is lehet rézkarcaid, munkáid, képeid, rajzaid csodákkal teli univerzuma, melyek örök időkre hirdetik a szeretet erejét" - emlékezett a grafikusművészre Feledy Balázs.

Schäffer Erzsébet újságíró, író, publicista búcsúbeszédében Gross Arnolddal kapcsolatos személyes apró pillanatokat idézett fel. Elmondta többek között, hogy amikor 17 évesen Nagyváradról Magyarországra szökött, mindig máshol kellett meghúznia magát, ezért egy összecsukható nyugággyal közlekedett. Nagy vonat- és ásványgyűjteménye volt, rajongott Vittorio de Sica Csoda Milánóban című filmjéért, amelynek dallamát gyakran fütyörészte, a telefonban pedig úgy mutatkozott be, hogy "Halló, Vasedény!" Emellett felidézte azt is, ahogy gyakran az ablakpárkányról etette a galambokat.

Gross Arnoldot katolikus szertatás szerint a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. A szertatás után sírjánál egy fehér galambot engedtek el.

A temetésen jelen volt mások mellett Cseri Miklós kultúráért felelős helyettes államtitkár, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, pályatársai közül pedig Orosz István és Olajos György grafikusművész.