Kultúra
Végre megújult a budavári torzó
Hamarosan látogatható lesz a volt Honvéd Főparancsnokság maradványa – Zsolnay-tárgyakból nyílik kiállítás az építményben
Mintegy hét évtized után látogathatóvá válik az egykori Honvéd Főparancsnokság épületének maradványa: a budai Vár közepén, a Dísz téren álló torzó augusztus 1-jén egy Zsolnay-kiállítással nyílik meg. Mint az építmény állagmegóvásáról, restaurálásáról és a tárlatról tartott tegnapi sajtótájékoztatón a Miniszterelnökség kiemelt kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára, Sárváry István felidézte, 2012-ben született kormánydöntés a rekonstrukcióról. Az 1897-re, Kallina Mór tervei szerint elkészült egykori főparancsnokság a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, majd fokozatosan, 1962-re lebontották a felső emeleteket, és csupán a pince, a földszint és a félemelet maradt meg – tette hozzá. A helyettes államtitkár rámutatott arra is: évtizedekig raktárnak, karbantartó bázisnak használták a torzót, műhelyek is működtek benne. Az elmúlt esztendők különféle rekonstrukciós elképzelései után pedig összesen mintegy 850 millió forintos állami forrásból megújították a megmaradt részeket az utóbbi másfél évben, fűzte hozzá Sárváry István. Arról, hogy eredetileg tavaly év végére kellett volna elkészülni, elmondta: a késés oka, hogy az idén tavasszal sikerült az eredeti 700 millióhoz pluszforrást találni, így az előcsarnok stukkóit, szobrait és padlózatát is restaurálhatták, valamint a homlokzatok háborús lövésnyomait is eltüntethették. Az egykor az épületen körbefutó hatvannégy vármegyecímerből megmaradt mintegy kéttucatnyit is helyreállították, a méretes vaskapu is megújult, az ablakrácsokat is restaurálták.
A rekonstrukció terveit Deák Zoltán készítette – aki egyebek mellett a Mátyás-templom rekonstrukciójának is vezető tervezője volt –, a cél az volt, hogy megtisztítsák a tereket, a megmaradt értékeket restaurálják. Bár tegnap a sajtó képviselői még nem járhatták be teljesen az épületet, az már látszik: az elveszett értékeket nem pótolták, hanem nagyrészt a téglafalazatig letisztított, natúr terek várják majd a látogatókat, a kiszolgálóhelyiségek – például a mosdók – pedig egyszerű, modern és elegáns belsőt kaptak. Ami megmenthető volt, így a fentebb említettek mellett az előcsarnok stukkói és márványpadlózatának maradványai, a főlépcsőház első fordulója, az egykori övpárkány – amely a védőtető alatt immár zárópárkány –, a gránitból faragott lábazat, azt helyreállították, a hiányokat pótolták. Az előcsarnok két, fej nélküli szobrát, a Béke és a Háború alakjában Hungária-allegóriaként megjelenő nőfigurát is restaurálták, amint a geometrikus mintázatú márványburkolatot is. Hátul, az egykori Honvédelmi Minisztériummal közös tűzfal pedig takarást kapott, és két ajtót nyitottak a Szent György tér felé.
A homlokzat az elmúlt évtizedek látványához képest jóval üdítőbb így helyreállítva – noha a fénykorában sem különösebben értékes eklektikus-neoreneszánsz építménymaradvány még mindig kissé furcsa a polgárváros és a palotanegyed határán.
Kérdésekre válaszolva Sárváry István elmondta: az épület a Várgondnokság vagyonkezelésében van, és a korábban megfogalmazottak szerint – a beruházást a néhai Zumbok Ferenc kormánybiztos irodája kezdte el – kulturális, turisztikai célokra, rendezvényekre fogják használni, reményeik szerint önfenntartó módon.
Az augusztus 1-jétől látogatható, Egy zseniális család: Zsolnay című kiállítás kurátora, Gulyás Gábor – a Műcsarnok volt igazgatója, jelenleg a Velencei Képzőművészeti Biennále magyar részvételének nemzeti biztosa – arról beszélt: az épület belső részében kialakított egyszerű megoldások, a natúr tégla és a csiszolt betonból készült padló megfelelő és szép terek a tárlatoknak.
Az év végéig látogatható Zsolnay-tárlaton mintegy háromszáz művészi kerámia és porcelán lesz látható. A kiállítást jórészt a pécsi Janus Pannonius Múzeum és egy, a Párizsi Galéria által gondozott magángyűjtemény anyagából állították össze. Külön egységként mutatják be az épületkerámiákat, valamint az egykori gyárban gondosan vezetett úgynevezett terrakottakönyveket, amelyek közül egyet első ízben láthat a közönség. Mint Gulyás hangsúlyozta, néhány műalkotás is először kerül a nagyközönség elé.
Emellett a Zsolnay család történetét is felidézik majd a tárlaton, a világhírű kerámiagyár négy meghatározó szereplője, Zsolnay Vilmos, lánya, Júlia, fia, Miklós és veje, Sikorski Tádé alakját színészekkel forgatott jelenetek mutatják majd be.
Soha meg nem valósult álmok
A Honvéd Főparancsnokság maradványára már a hatvanas–hetvenes évektől számos elképzelés született, végül 2004-ben írták ki a legutolsó tervpályázatot. Kis Péter elhíresült „rózsaszín tömbje” – valójában inkább terrakottaszerű szín – mégsem valósulhatott meg. Az I. kerület és az akkori kormányzat között feszülő ellentéttel – az önkormányzat változtatási tilalmat is elrendelt – tarkított évek során például Zoboki Gábor irodája is betársult, Kis Péterrel közösen „betonhegység” jellegű tetőzetet terveztek. Még ezelőtt a nyertes is előállt egy átdolgozott verzióval, amely afféle oszlopcsarnokot állított volna a torzóra. A szakmai és politikai vitákkal – a ráépítés túl magas, túl alacsony, túl tömör, túl átlátszó, illetve hogy az építészeti pályázat előtt koncepciót is kellett volna megfogalmazni – terhelt évek és a 2010-es kormányváltás után végül csupán a torzó korszerűsítését és helyreállítását rendelték el.
Kallina Mór építész nyomában
Az 1844-ben, Morvaországban született Kallina Mór Prágában végezte építészeti tanulmányait, majd Bécsben a neves Otto Wagner irodájában dolgozott. Wagner Pestre küldte az általa tervezett Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építésvezetőjének, itt kedvelte meg az építkezési lázban égő, formálódó nagyváros vagyonos közönsége. Javarészt neoreneszánsz jegyekkel tervezett, sorra kapta a megbízásokat bérpaloták megalkotására, amelyek közül több ma is áll, főképp az V. kerületben. Indult az Országház tervpályázatán is egykori mesterével, ahol bekerültek a legjobbak közé. Később Kallina tervezte a Szent György téri Honvédelmi Minisztériumot, amely 1880-ra épült fel, a hozzá hátulról, a Dísz tér felől hasonló sítlusban kapcsolódó főparancsnokság pedig 1897-re. Nevéhez fűződik még a Budai Vigadó 1900-ban elkészült épülete, ezt vejével, a szintén neves Árkay Aladárral jegyzi. Budapesten halt meg 1913-ban.