Kultúra
Vajon veszi a hazai közönség Wodehouse sajátos humorát?
Színház. A kortárs angol vígjáték lehetőségei
Agyeldobás címmel az angol irodalom „cirkuszi bolhájának” több rövid történetéből fűzött össze egy nagyon eredeti, szövevényes, izgalmas vígjátékot David és Robert Goodale. A darab harmadik bemutatóját – Anglia és Svédország után – Magyarországon tartották a közelmúltban.
A Madách Színház új produkciója Szente Vajk rendezésében a színészi teljesítményt helyezi előtérbe, különleges feladatok elé állítva Nagy Sándort, Simon Kornélt, Magyar Attilát és Szerednyei Bélát. Köztudott, hogy az angol humor általában olyan kihívást jelent a színházak számára, amelynek sokszor nem tudnak megfelelni az ettől eltérő kultúrát képviselő társulatok. Ebben az esetben azonban a színészi tehetség és a kortárs dráma olyan szerencsés találkozásának lehetünk tanúi, amely még azok számára is tartogat kellemes meglepetéseket, akik az angol humort korábban nem zárták szívükbe.
Nagy Sándor Wooster szerepében könnyed természetességgel és eleganciával uralja a színpadot az első pillanattól kezdve.
Külön kiemelhető az előadás kezdő jelenete, amely megköveteli, hogy Nagy a függöny felhúzásának momentumában azonnal ráhangolja a közönséget a történetre. Egyetlen ember áll szemben nyolcszáz nézővel – és működik! Nem kellenek órák, de még percek sem ahhoz, hogy felüljön a közönség arra a hullámra, amely azután egy bolondos, helyzetkomikumokkal és poénokkal teletűzdelt történetbe sodorhat mindenkit.
Különösen érdekes a műben, hogy Simon Kornél és Magyar Attila Jeeves szerepében, valamint Szerednyei Béla Seppings alakjában folyamatosan több szerepet alakít, ezzel szemben Nagy Sándor végig önmaga marad. Ez a helyzet tökéletes káoszt teremthetne a színpadon, de – bár gyorsan pörögnek az események és összetett a történet – mégis végig átlátható és élvezetes marad a produkció.
Simon Kornél meglepően jó alakítást nyújt. Bár a Madáchban már eddig is bizonyított – gondoljunk csak a Csoportterápiában vagy a Tanulmány a nőkről című előadásban nyújtott alakítására –, de az Agyeldobás egy olyan lendületes átváltozóművészt hoz ki belőle, aki belülről sugárzó, egyedi humorral fogja meg a nézők figyelmét. Jeeves karaktere Magyar Attilához is nagyon illik, ő hozza a tőle megszokott magas színvonalú humort, apró gesztusokkal és pontosan eltalált hangsúlyokkal. Szerednyei Béla megbízható alapja az előadásnak. Horesnyi Balázs díszlete és Zelenka Nóra jelmeze gondoskodik az autentikus látványélményről, amely teljesen illeszkedik a történet vonalához.
A 2014-ben Legjobb új vígjáték kategóriában Laurence Olivier-díjjal jutalmazott komédiával érett, kiforrott előadást állított színpadra a Madách Színház, amely a Spamalot, az 1 x 3 néha 4, vagy épp a Páratlan páros után ismét bizonyítja, hogy kivételes érzéke van az angol humor tolmácsolásához.
A Madách Színház új produkciója Szente Vajk rendezésében a színészi teljesítményt helyezi előtérbe, különleges feladatok elé állítva Nagy Sándort, Simon Kornélt, Magyar Attilát és Szerednyei Bélát. Köztudott, hogy az angol humor általában olyan kihívást jelent a színházak számára, amelynek sokszor nem tudnak megfelelni az ettől eltérő kultúrát képviselő társulatok. Ebben az esetben azonban a színészi tehetség és a kortárs dráma olyan szerencsés találkozásának lehetünk tanúi, amely még azok számára is tartogat kellemes meglepetéseket, akik az angol humort korábban nem zárták szívükbe.
Nagy Sándor Wooster szerepében könnyed természetességgel és eleganciával uralja a színpadot az első pillanattól kezdve.
Külön kiemelhető az előadás kezdő jelenete, amely megköveteli, hogy Nagy a függöny felhúzásának momentumában azonnal ráhangolja a közönséget a történetre. Egyetlen ember áll szemben nyolcszáz nézővel – és működik! Nem kellenek órák, de még percek sem ahhoz, hogy felüljön a közönség arra a hullámra, amely azután egy bolondos, helyzetkomikumokkal és poénokkal teletűzdelt történetbe sodorhat mindenkit.
Különösen érdekes a műben, hogy Simon Kornél és Magyar Attila Jeeves szerepében, valamint Szerednyei Béla Seppings alakjában folyamatosan több szerepet alakít, ezzel szemben Nagy Sándor végig önmaga marad. Ez a helyzet tökéletes káoszt teremthetne a színpadon, de – bár gyorsan pörögnek az események és összetett a történet – mégis végig átlátható és élvezetes marad a produkció.
Simon Kornél meglepően jó alakítást nyújt. Bár a Madáchban már eddig is bizonyított – gondoljunk csak a Csoportterápiában vagy a Tanulmány a nőkről című előadásban nyújtott alakítására –, de az Agyeldobás egy olyan lendületes átváltozóművészt hoz ki belőle, aki belülről sugárzó, egyedi humorral fogja meg a nézők figyelmét. Jeeves karaktere Magyar Attilához is nagyon illik, ő hozza a tőle megszokott magas színvonalú humort, apró gesztusokkal és pontosan eltalált hangsúlyokkal. Szerednyei Béla megbízható alapja az előadásnak. Horesnyi Balázs díszlete és Zelenka Nóra jelmeze gondoskodik az autentikus látványélményről, amely teljesen illeszkedik a történet vonalához.
A 2014-ben Legjobb új vígjáték kategóriában Laurence Olivier-díjjal jutalmazott komédiával érett, kiforrott előadást állított színpadra a Madách Színház, amely a Spamalot, az 1 x 3 néha 4, vagy épp a Páratlan páros után ismét bizonyítja, hogy kivételes érzéke van az angol humor tolmácsolásához.