Üvegkorlátok és áttört rácsminták

A nyitott kupola alatt pezsgőfürdő tekint a dunai panorámára (Fotó: Csudai Sándor)

A napokban befejeződött átépítéssel a végéhez érkezett a Rudas fürdő különös öszvér-épületegyüttesének hosszú évek óta tartó rekonstrukciója. A török kori gőzfürdőrészleg újjáépítésével mintegy tíz éve elkezdett folyamat két éve az építmény mintegy kétharmadának külső helyreállításával és az előcsarnok átépítésével vált csaknem teljessé. Már akkor ígérték, hogy a Szent Gellért tér felőli két utolsó rész hamarosan szintén megújul: az egykori Aranybárány fogadó helyén kialakított palackozóüzemi területek sokáig bezárva, málló falakkal várták sorsuk jobbra fordulását. Mint azt lapunk is már többször megírta, a fenntartó Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. saját forrásaiból mintegy egymilliárd forintos beruházással élményfürdőt, éttermet alakított ki a most átadott részlegben, az előcsarnok felett üveghíd köti össze az úgynevezett Juventus-szárnyat az uszodával, amelyhez kapcsolódva hamarosan egy szaunazónát is kialakítanak.

Az új, déli részleget Vékony Péter, a Nirmana Építésziroda Podmaniczky-díjas vezető tervezőjének elképzelései alapján építették újjá. Lapunknak korábban azt mondta: az elmúlt százötven év minden korszaka letette névjegyét a fürdőn, ezért nem akart visszanyúlni sehová sem. A 19-20. század fordulóján ugyanis nagyszabású átépítési tervek készültek többek között Ybl Miklós asztalán, ezekből sosem lett semmi, a klasszicizáló északi, a hangsúlyosabb, eklektikus uszodai és végül a déli, semlegesebb rész az eltérő színezéssel most már valóban elkülönül egymástól az elmúlt évek felújításai után. És voltaképp javára is vált a Rudasnak, hogy nem próbálták meg összecsiszolni a lehetetlent. Az egykor a fürdő déli végén állt, 1863-ban Wieser Ferenc tervei szerint felépült Aranybárány fogadó visszabontásával a két világháború között alakult ki a Rudas máig ismert formája, amint az utcáról a fürdőtől függetlenül is megközelíthető étterem bejáratánál egy – hazánkban szokatlan módon informatív és kétnyelvű – tábla is tájékoztat. Második emeletének, illetve déli részének elbontása után a második világháború idején alakult ki a mostani felújításig ismert forma. A napokban befejezett átépítés során ez a szekció nívós építészeti megformálással készült el, hazánkban szokatlanul elegáns és ötletes lett. Az üvegkorlátok akadálytalan panorámát biztosítanak a teraszokról, a vajszínű homlokzat igazodni igyekszik a szomszédos, klasszicizáló régi részhez – és az áttört, keleties, geometrikus ablakrácsozat egészen megkapó ötlet, amint odabent is megidézik a türkizzöld falak és hasonló rácsminták a oszmán kor csempeművészetét. A lépcső középkék üvegkorlátja szintén elegáns megoldás, amint a Szent Gellért tér felőli építészeti hangsúly is, amely egy „üres” kupola: alatta pezsgőfürdő, amelyben elképesztő érzés lehet megmártózni a dunai panoráma ölelésében. Az újjáépített rész tetőzete igyekszik elbújni, ám ez kevéssé sikerült részlet véleményünk szerint: bár a grafitszürke lemezfedés nem hivalkodik, a Gellért-hegy szikláira hajazó tömegformálás Pestről nézve bizony kissé hangsúlyos. És változatlanul úgy látjuk, hogy kár volt a törökfürdőt övező földszintes részek míves kőhomlokzatát valamiféle sóskazöld vakolattal elfedni.