Kultúra

Újjászületett virágok

Rejtett értékek: Restaurálás után visszakapta régi fényét a budapesti Hajós utca 32. szám alatti Szedő-ház homlokzata – A virágos szecesszió szép példája a Belvárosban

Csaknem a semmiből kellett újraalkotni a terézvárosi Hajós utca 32. szám alatt álló, úgynevezett Szedő-ház szecessziós homlokzatát, de rekonstrukció után a valóban virágos épület ismét a régi arcát mutatja a szűk utca felé.

Hajós-utca-32
Néhány éve még reménytelennek tűnt a ház sorsa (Fotó: Hegedüs Róbert)

A műemléki védettség alatt álló, 1903-ban Málnai Béla és Román Miklós tervei szerint felépült Szedő-ház visszakapta homlokzatát: a rekonstrukció a terézvárosi önkormányzat támogatásával valósulhatott meg az idén, a hetekben fejeződtek be a munkálatok. Szerencsés, hogy nem a még mindig gyakran alkalmazott kőporos vakolattal rontottak neki, így a virágos szecessziós épület minden dísze érvényesülhet.

Csaknem három éve írtunk a sorozatunkban erről a különleges házról, akkor még aggasztó állapotban volt a homlokzat, az első két szint pilaszterein és ablakkeretein még úgy-ahogy megtalálhatta a járókelő a díszítményeket, de feljebb, és főként a pártázatnál már a csupasz tégla látszott.

Ami azért is volt szomorú, mert az „igazi”, virágosnak mondott szecesszió – amely viszonylag ritka hazánkban – érdekes példája.

Külsején napraforgó-motívumokat, növényi indákat, az erkélykorlátokon élethűen megmintázott – és most már színekben fénylő – virágokat látni, az első emeletig húzódó pilasztereken pedig néhány szakállas férfiarcot is. Ezeket éppúgy helyreállították, mint az utolsó szint fémtartós üvegtetejét, a szerkezet aranydíszekkel ellátott szürkéskékje az erkélyek rezedazöldjével és a homlokzat világos bézs árnyalatával remek harmóniát alkot.

A Szedő kereskedőcsalád megbízásából készült, rendkívül szűk udvarral rendelkező ház belsejében is igazi meglepetések találhatók: Róth Miksa-üvegablakok vidékies tájképekkel – gémeskút, ladik is látható –, virágmintás csempesor, metszett üveges átjáróajtó, míves kapu és lépcsőházi korlátok, az utolsó részletig kitalálva és összhangban. Hogy mindezek megmaradtak a huszadik század viharai ellenére, a harcok mellett az IKV-korszakot is túlélve, az külön érdekesség és még inkább jelentős értékké teszi a házat. Ahogy a budapesti házak között, úgy Málnai Béla életművében is különlegesség ez az épület. A Műegyetemen 1901-ben végzett a tervező, és néhány évvel később a premodern, majd – a Horthy-rendszer eklektikát preferáló hangulatában – a neostílusokhoz tett kitérő után a modernhez, a Bauhaushoz fordult. Előbbi irányzathoz sorolható a Nádor utca 6. szám alatt az egykori Magyar-Cseh Iparbank 1912-ben elkészült székháza, vagy a Népszínház utca 35. alatti aszimmetrikus lakóház. Neobarokk ihletettségű pedig az 1927-ben a Kossuth tér északi részén elkészült bérpalotája. Lechner-tanonc volt, tanulmányai végeztével is a nagy szecessziós mester mellett maradt, aztán Lajta Bélánál, e korát megelőző, fiatalon elhunyt építésznél dolgozott.

Majd, épp a Szedő-ház megalkotása évében, 1903-ban kezdett rövid ideig a vele egy korú kollégájával, Román Miklóssal tervezni, a műtermüket is itt, a Hajós utca 32-ben rendezték be aztán.
Román Miklós volt A Ház című, a modern tervezést propagáló lap főszerkesztője is, a folyóirat szintén itt működött. Az ő nevéhez – részben a testvérével, Román Ernővel közösen – ugyancsak izgalmas budapesti házak fűződnek, köztük az V. kerületi Aranykéz utca és Régiposta utca sarkán álló, 1913-ra mór jellegű stílusban felépült üzlet- és bérház, amely ma is jó állapotban látható.