Újbánya régi templomai

Alapítói túlnyomórészben német bevándorlók voltak, akik a Rajna-vidéki, sziléziai és türingiai bányák kimerültével munkalehetőség híján továbbálltak. Az Árpád-házi és Anjou-kori királyok uralkodása alatt Magyarország befogadta a családos emigránsokat, ők a szorgos munkájuk által hamarosan jobb sorba kerültek.

Zólyom vármegyétől (és a székváros Zólyomtól) délre a Garam átlépi Bars vármegye határát. A földterület (Anonymus Gestája szerint) Bors vezértől, a vélhetőleg első megyeispántól kapta nevét. Nem sokkal lejjebb a folyó jobb partján fekszik Újbánya (Nova Bana, Regiamontum, Königsberg). A főként arany- és ezüstlelőhelyeiről ismert bányaváros nevének első írásos említése 1337-ből maradt fenn oklevélben, két évvel az 1335. őszi visegrádi négyes királytalálkozót követően.

Nemesércbányászatot már a 13. század elején is űztek az Újbánya fölötti Tribecs-hegységben. A város 1345-ban nyerte el kiváltságait I. (Nagy) Lajos királytól. Az uralkodó 1347-ben kelt levelében arra intette a bányászpolgárokat, hogy évente egy forintban róják le az érczúzó és vízi malmok kerékadóját, az ő háborús távollétében is. Már a település külvárosát is említi okirat 1354-ben a helyi tanácsban, 1382-ben Kunsperg néven jegyezték fel az egyik hegyi bányászfalut. Zsigmond király uralkodása idején (1387–1437) évente két országos vásár, szombatonként termény- és termékpiac szolgálta a helybeli kereskedelmet.

Közel a folyó partjához Szent Benedek-rendi kolostort alapítottak és építettek a 13. század derekán. Később egy levélben úgy egyeztek meg Siegfrid apáttal a königsbergi polgárok, hogy évente Szent György napjáig megfizetik az egyház adóját is, a barátokkal együtt működnek a nemes- és rézércek felhozatalával, és a jövedék jogszerű megosztásával. A középkorban híre volt a város kőfaragó iparosai által készített malomkőnek is, amelynek alapanyagát – a riolitot – a közeli Háj-hegy bányáiban fejtették. Újbánya úgynevezett Felső-plébániatemplomát a 14. században építették. Szentélyét a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A gyülekezeti tér háromhajós alaprajza szabályszerűen középkori, a kívül támpilléres oltártérhez csatlakozik a diadalív, a hajóhoz a nyugati orgonakarzat. A most látható, kései barokk díszítőelemek alatt gótikus stílusú, csúcsíves részletek lappanganak. Az egyház torony nélküli, a környéke rendezett, legfőbb ékessége a téren álló, bronzba öntött Köpönyeges Mária-szobor.

Az újbányai Alsó-templom 1390-ben épült, a gótika jegyében. Ispotálytemplomnak készült, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték. Épen maradt eredeti formajegyei kárpótolják a hiányosságait: a kelet felé tájolt, egyhajós, félnyolcszög-szentélyű épület déli oldalához harangtorony kapcsolódott, amely az 1810. január 10-ei földrengéskor beomlott. A toronyalja azóta kápolnaként szolgál. Az utcára néző nyugati oldalon nyílik a kőkeretes, csúcsíves kapubejárat, felette négykaréjos körablak, föntebb az oromfalon faragott kő lovagi jelvény díszeleg. Időközben a hajó és a szentély lándzsaíves ablakaiból eltűntek a kőrácsok; a templomot körülvevő kert iskolás gyerekek játszóhelye (képünkön).

Huszita rablók törtek 1434-ban a városra, befészkelték magukat a kőfallal megerősített helységbe. Háború háborút követett három évszázadon át: 1664-ben a visszavonuló török hadak kegyetlen pusztítást végeztek a környékén, 1670-ben Thököly fejedelem kurucai sarcolták meg a lakosságot. Újbánya a rombolás dacára 1715-ben újjáépült, 1887-ben azonban végképp be kellett zárni a bányákat a ráfizetés miatt. Ezt követően lebontották a várost védő falakat is. Műemlékei nem vetekszenek a nagyhírű Körmöc és Selmec templomaival: a folyóparti országút mindig nyitva volt az ellenség előtt, amely rendre megsarcolta, felgyújtotta és lerombolta a várost.