Turóc-Ábrahámfalva és freskós temploma

A szentély külső nézete a 13. század végi ablakokkal (a szerző felvétele)

Volt előzménye könyvének: a Pesty Frigyes (1823–1889) történetíró – 1848–49-ben debreceni kormánytisztviselő – keze által összegyűjtött, majd rendszerezett Földrajzi helynévtár és a magyarországi várispánságok története (1882).

Anonymus ezt írta – nagyjából – a geszta 34. fejezetében: Szovárd, Kadocsa és Huba seregei átkeltek az Ipoly folyón, másnap a Garam folyón; negyednapra megérkezett Bors vezér is erős csapatával. Annak a földnek lakóit félelem fogta el. A négy nagyúr tanácsot tartott, majd megállapodtak a hozzájuk hű lakosokkal, hogy a föld népével együtt, kőből meg fából erősségeket csinálnak az ország határán, hogy a csehek vagy lengyelek (czehy, polony) lopás, rablás végett be ne jöhessenek az országba. Bors vezérnek az a gondolata támadt, hogy várat épít az egyik hegy ormán (Puszta-vár), majd onnan csapataival tovább nyomul a zólyomi erdőig.

Mindez a 894 és 900 közötti években történt. Száz évvel később már királyi várispánság volt a vidék, de még újabb száz esztendőnek kellett leperegnie, hogyha lassan is, de benépesedjen a Zólyomtól északra fekvő Turóci-medence. A Nyitra város feletti Zobor-hegyen 1010 táján – Szent István király által – alapított Benedek-rendi monostor 1113. évi birtokösszeírása szerint a zobori apátságnak csupán egy villája (faluja) volt Turócban. Amikor 1252-ben IV. Béla király ugyanazt a helyet az általa alapított premontrei konventnek adományozta, már öt falu tartozott a turóci Boldogságos Szűz Mária-apátsághoz.

A tíz évvel azelőtti tatárjárás okozta károkat hamar kiheverte a hegyekkel körülvett lakosság, a 13. század második felében tovább élénkült a betelepedés. A kevés – megmaradt – román kori templomot bővítették, átépítették; a falvak népe gyarapodásnak indult a 14. században.

Turóc-Ábrahámfalva (Abramova) huszonnégy kilométerre fekszik Turócszentmártontól, déli irányban, enyhén emelkedő dombháton. Az apró falu lakóinak száma háromszáz, valamennyien szlovákok. A 13. század végén keletkezett a község első írásos említése 1400-ból származik, „villa Abraham” néven. Nevét a birtokosáról, Jakab fia Ábrahámról kapta.

Később, 1419-ben már „Abrahamfalua” néven írja a turóci prépostság hiteleshelyi oklevéltára. Vályi András Magyar Országnak Leírása (1796) szerint „tót falu Turotz Vármegyében, tótul Ábrahámova, földes Ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok. Fekszik közel Szt. Györgyhöz, mellynek a’ filiája. Mezeje termékeny, erdeje kevés, lakosai a káposzta termesztéséről nevezetesek, mellyek mind nagyságokra, mind szépségekre nézve fölül haladgyák a’ szomszédbelieket”. Fényes Elek szerint (1851) „Curial Abrahamovce tót falu 1 fertálynyira Tóth-Prónától: 84 kath., 230 evang. lakóval”.

A helység kora gótikus temploma a 13. század második felében épült. Kelet felé tájolt szentélyébe későromán kori ív formájú, korai csúcsívesre faragott kőrácsú ablakokon jut be a fény, az apszis sarkait zömök, talpas támpillérek erősítik. Hatalmas képmező foglalja el a déli falat, rajta a megfakult – viszonylag jól látható –, négy méter magas Szent Kristóf, vörös köpönyeges, vándorbotos alakjával. Baljánál felismerhető a vállán ülő kis Jézus. Levélmintás díszítőszalag keretezi a freskót, amelynek közepén napóra vaspálcája mutatja az időt. Nagyrészt barokk kori az egyház berendezése; a szentélyben egy gótikus stílusú szobor is található.

Öreg temető veszi körül az egyházat, benne néhány több százéves fa növekménye méri az idő múlását. Egy sírhant fekete márványtábláján a plébános Emil Ondrik neve alatt két évszám olvasható: szül.: 6. XI. 1910 – elh.: 12. X. 2010. Nyugodjék békében.