Történelmi fordulópontok tanúja

Falait Hunyadi János és a török is ostromolta, a gótikától a reneszánszon át a barokkig minden korszak rajta hagyta a nyomát (Fotó: MTI - Borbás Mátyás)

A gótikus, reneszánsz és barokk stílusban rendre átépített erődítmény belső tereiben ma több kiállítás várja a látogatókat várbörtönnel, kínzókamrával, viselet- és fegyvertörténeti gyűjteménnyel, és Tenkes kapitányának emlékeivel.

Egész évben látogatható Magyarország egyik legfontosabb történelmi helyszíne, a siklósi vár: a villányi borvidéken álló erősséget, mint arról lapunk már hírt adott, folyamatosan felújítják, legutóbb mintegy négyszázmillió forintos uniós forrásból az északi szárnyat hozták rendbe. Ezzel a külső homlokzata egységessé vált, emellett konferenciateremmel, vártörténeti kiállítással és egy kávézóval is bővült, a hírek szerint az önkormányzat a rendszerváltás után megszűnt szálló és az étterem rekonstrukcióját is tervezi.

Az épületegyüttesben a várbörtönök világát és egy kínzókamrát is megismerhetnek a látogatók. Található itt egy bormúzeum, ahol a környékbeli szőlőművelés és borkészítés ismerhető meg, a vinotékában pedig siklósi és villányi borászok termékeit lehet kedvezményes áron megvenni. Helyet kapott egy reneszánszbútor-kiállítás, a földszint előterének falán pedig a várat ábrázoló, 16. századi rézkarc látható – feltehetően egy török katona készítette. Az első emeleten középkori ruha-, fegyver- és hadtörténeti kiállítás kapott helyet hiteles másolatokkal, valamint az úgynevezett Zsigmond-szoba gótikus, zárt erkéllyel (a királyt itt őrizték a nemesek lázadása idején). Egy teremben megtekinthető Kanizsai Dorottya imafülkéje, amelyet a 2011-es felújítások során találtak meg, ez egyedülálló Magyarországon. Bemutatják a helyi szerb lakosságot vallástörténeti és néprajzi gyűjteménnyel, de első és második világháborús kiállítás is van itt, valamint látható egy Tenkes-panoptikum, hiszen a híres tévésorozatot, a Tenkes kapitányát a hatvanas évek elején itt forgatták.

Az erősség első írásos említése 1294-ből való, ez a pécsi káptalan irattárában található – áll a vár honlapjának történeti összefoglalójában. A környék birtokosa a Soklyósi család volt, amely az Árpád-kor egyik legbefolyásosabb nemzetsége, a Kán egyik ága volt. A 14. században még magas pozíciókat töltöttek be, de Zsigmond uralkodása idején kegyvesztettekké váltak, rangjuktól és birtokaiktól is megfosztotta őket a király. Átmeneti korszak után a hatalmas birtok még 1395 előtt a Garaiak kezébe került. A horvát bánként, majd az ország nádoraként ismert idősebb Miklós fia, ifjabb Miklós szerezte meg a siklósi várat, aki amikor a magyar főurak fellázadtak a király ellen, Zsigmondot a siklósi várba hozatta, és 1401 januárjától októberig tisztes őrizetben tartotta. Miután Zsigmond visszaszerezte a hatalmát, Garait 1402-ben nádorrá nevezte ki. A család kibővíttette a vár védelmi rendszerét, a kastélyrészt pedig gótikus stílusúvá építtették át. Aztán mivel Miklós fia, László örökös nélkül halt meg, a birtokai visszaszálltak a királyra. Így a 15. század végén Mátyás király a fiának, Corvin János hercegnek adományozta, aki nem sokkal később egy familiá-risának, Bajnai Both Andrásnak adta el, tőle 1507-ben Perényi Imre nádor vette el a várat. A várkastélyt ismét átalakították, ezúttal a reneszánsz szellemében, de a védműveket is korszerűsítették. A nádor halála után a felesége, Kanizsai Dorottya is irányította a birtokot – a mohácsi csata után ő is részt vett a holtak temetésében –, majd a török hódítók megérkeztével több napig tartó ostrom következett. A várkapitány ellenállt, végül szabad elvonulás fejében – miután elfogyott a puspakor – átadta Siklóst, és a szigetvári várba vonultak vissza. A törökök eleinte nagyobb létszámú katonaságot tartottak a várban, azonban Szigetvár bevétele után a létszámot folyamatosan csökkentették. Nagyobb átalakításokat nem végeztek a siklósi erődítményben, azonban nem messze tőle fennmaradt az úgynevezett Malkocs bej dzsámi, amelyet 1993-ra helyreállítottak, a restaurálás Europa Nostra-díjat is kapott.

A szövetséges csapatok 1686-ban szabadították fel a várat, egy olasz tábornagy kapta jutalmul, majd örökösei 1728-ban eladták a birtokot Batthyány Ádám gróf özvegyének, Strattman Eleonórának, a család ezután barokk stílusban építtette át a létesítményt. A kiegyezés után a Benyovszkyaknak adták el, akik az 1929-ben műemlékké nyilvánított várat 1944-ben eladták az államnak. Ekkor már nem laktak benne, de a Lengyelország német és szovjet megszállása után hazánkba menekült lengyel tisztek és katonák számára internálótáborrá alakították, majd a háború későbbi időszakában ideiglenesen néhány szövetséges pilótát tartottak itt fogva. A második világháború után megrongálva, kifosztva állt az épület, felújítása 1956-ban kezdődött, később pedig feltárták a középkori emlékeket is. Az ezredfordulón a siklósi önkormányzat nyerte el az állami tulajdonú hely hasznosításának jogát, majd 2010-ben először a Norvég Alap, majd az unió összesen kétmilliárd forintos támogatásával az épületszárnyakat, a barbakánt, a felhajtóhidat, a Kanizsai Dorottya-kertet és a várkápolnát is helyreállították.