Több mint fél évszázad a poros utakon

Utóbbi countrysztár legkisebb lánya és unokaöccse jelenleg közösségi finanszírozással dokumentumfilmet forgat a kilencvenedik életévét nemrég betöltött férfiról. Aki egy személyben testesíti meg a hamisítatlan amerikai életérzést – no nem a mostanit, hanem azt, amelyre nosztalgiával tekintünk vissza az ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbeli filmek láttán és dalok hallatán.

A dokumentumfilm már elkészült előzetesében szinte minden pillanatban füstöl valami Dorcy szájában, de a teste kikezdhetetlen, az idő törvényei mintha nem vonatkoznának rá. Zenészek és hírességek, akikkel együtt dolgozott, egyfajta élő legendaként tekintenek rá, hiszen különleges érzéke van a problémák kezelésére. Ahogyan a néhai countryénekes, Ray Price visszaemlékszik: „Ha az éjszaka közepén sült csirkét akartál enni, egy percen belül eléd tette, egyszerűen megvolt hozzá a képessége, hogy megoldja.”

A zene világához egyébként szinte a véletlen sodorta, huszonévesen a második világháborúban egy repülőgép-anyahajó fedélzetén szolgált, míg egy súlyos fejsérülés miatt le nem szerelték, ezt követően jégtáncosként turnézott, de egy baleset folytán ezt is abba kellett hagynia, ám kisegítőként a sportcsapattal maradt. Majd a különböző hírességek kézről kézre adogatták egymásnak, a munkája lett az élete, a zenészek és a többi stábtag pedig a családjává vált – soha nem házasodott meg, nincsenek gyermekei, éppen ezért nem is kényszerült és nem vágyott arra sem, hogy nyugdíjba vonuljon. Azután is dolgozott, végül pedig Willie Nelson állandó roadja lett, a countrysztár mindig a bátyjaként tekintett Dorcyra. A készülő dokumentumfilmben ő lesz a narrátor, a King Of The Roadies című alkotást a tervek szerint a jövő év első felében mutatják be: jókat anekdotázik majd benne a világ legöregebb roadja és az általa kísért zenészek, a több mint fél évszázadot felölelő sztori pedig valószínűleg izgalmas képet fest majd a folyamatosan változó zeneiparról is.