Kultúra

Tiszta öröm és játék a gyermekvers

Nemes Nagy Ágnes gyermekköltészete az objektív líra egy példája – A költő mesterien bánt az ismétléssel, a rímekkel, a ritmussal

Nemes Nagy gyermeklírájában a konkrétumhoz tapadás és az elvontsághoz való vonzalom egyaránt kimutatható – fogalmazták meg a Petőfi Irodalmi Múzeum nőnapi beszélgetésén, amelyen többek között elhangzott az is, hogy a költő gyerek- és felnőttverseit egymástól külön kezelte, mert azok egy csírából növekszenek ugyan, mégis más a feldolgozásuk, értelmezésük.

Nemes Nagy Ágnes gyermekirodalmi tevékenységéről beszélgetett kedd este Tarján Tamás irodalomtörténész Szabó T. Anna és Tamás Zsuzsa költőkkel, valamint Dávid Ádámmal, a Móra Kiadó szerkesztőjével. A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében Nemes Nagy gyermeklírájának fő jellemzői mellett azok érthetőségéről is diskuráltak.

Az Újhold köréhez tartozó Nemes Nagy Ágnes műveit a Rákosi-kultúrpolitika nem óhajtotta közrebocsátani, így a költő csak a fiókjának és a gyerekeknek írhatott. Tarján Tamás Végh Balázs Béla Magyar irodalom és gyermekirodalom című disszertációját idézve kiemelte, hogy Nemes Nagy korai gyermekversein jól látható, hogy költőjük következetesen elválasztja őket igazi életművétől. Szabó T. Anna is úgy látja, hogy habár a felnőtt- és gyermekvers ugyanabból a tőből fakad, azokat egy költő mégis külön kezelheti, „a gyermekvers ugyanis tiszta öröm, játék, míg a felnőttversben bármi megtörténhet”. Nemes Nagy egy esszéjében hangsúlyozta is, hogy a gyereklíra ugyanabból a csírából növekszik, mint a felnőttvers, mégis más a feldolgozása, értelmezése.

Dávid Ádám úgy látja, hogy a költő gyereklírájában fontos szerephez jut a látás: ezek az írások a gyermeki észleléshez hasonlóan ábrázolják a világot. Nemes Nagy maga is sokszor elmondta: merít a kicsik versfaragványaiból. Szabó T. Anna hozzátette: a költő igazi jó versei gyermeki ihletettségből fakadtak, automatizmusokból születtek. A költő kiemelte azt is, hogy Nemes Nagy mindig nagyon vigyázott arra is, hogy megértéssel és ne távolságtartással közelítsen a gyerekekhez. Tamás Zsuzsa e gyerekversekből hiányolja felnőtt műveinek sűrítéseit, Tarján Tamás azonban látja bennük a ballada nyomait. Benne épp ezért merül fel Nemes Nagy némely gyermekversének érthetősége. Kijelentette: Nemes Nagy gyerekversei között találunk olyanokat is, amelyek teljes egészében csak a felnőttek számára értelmezhetők. Tamás Zsuzsa szerint ezzel nincs gond, ugyanis a gyermekkori versértésnek része a nem-értés és a későbbi ráocsúdás is, hiszen ezek mind az „irodalomba való belenövéshez” tartoznak.

Nemes Nagy Ágnes hitt abban, hogy a gyermekek maguk is költők és „minden megmozdulásuk költészet”. Tamás Zsuzsa is úgy látja, hogy a kicsik könnyen utat találnak a nyelvben, és egyszerű rigmusaik, szövegfoszlá­nyaik alkotásból születnek. Tarján szerint azonban ezt csak azért gondoljuk így, mert más költészetfogalommal dolgozunk a gyermekek és a felnőttek esetében. Abban viszont egyetértettek, hogy Nemes Nagy gyermeklírájában kétféle tendencia kimutatható: a konkrétumhoz tapadás és az elvontsághoz való vonzalom.

Nemes Nagy gyermekköltészete az objektív líra egy példája, amelyben a tárgyi világot élő jelentéssel ruházza fel. Tamás Zsuzsa hozzáteszi, hogy a költő verseiben kincsek vannak a csodák, tárgyak a mítoszok helyett. Nemes Nagy ezenfelül mesterien bánt az ismétléssel, a ritmussal és a rímekkel – tette hozzá Dávid Ádám, majd Tarján Tamás arra is rávilágított, hogy a rímek sokszor a nonszenszbe hajlanak, Szabó T. Anna szerint azonban ezek jó hatással vannak a gyermekekre.