Térkövek között rejtőző történelem

Jó néhány éve a térkövezés meg a városközponti szökőkutak vonzásában él az ország: falvak, kisvárosok és nagyvárosok központjai, főbb helyszínei újulnak meg az uniós forrásoknak köszönhetően, több-kevesebb sikerrel. Van, ahol félrecsúsznak az ötletek – mint például a balesetveszélyes makói szökőkútnál –, de van, ahol egész jónak tűnik az eredmény. Ilyennek látszik Eger barokk belvárosa is: a Dobó István tér, a Kis Dobó tér, illetve az új Végvári vitézek tere és a Gárdonyi tér négyszögében elkészült az átfogó közterületi megújítás. A település központja most, hunyorítva szemlélve, kis túlzással hasonlónak tűnik egy takaros osztrák testvéréhez. A réginél jóval kellemesebb vizuális környezetben és csaknem zavartalanul lehet sétálni a történelmi negyed utcáin. Bár a három év alatt elvégzett munkák java része már a nyár végére elkészült (igaz, hivatalosan tavaly decemberre kellett volna mindennek befejeződnie), az ünnepélyes átadást csak néhány napja tartották meg.

A beruházás még augusztus végén dicséretet kapott a Magyar Urbanisztikai Társaság és az ICOMOS közös nívódíjainak átadásán. Méltatásában a társaság részéről Ongjerth Richárd úgy fogalmazott: a rehabilitáció erőssége, hogy a belvárosi térszövet nagyobb, összefüggő részére is kiterjedt. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy nem léptek túl a „burkolt szökőkút” sablonossá vált megoldásán, és hogy a burkolat mintázatát nem sikerült szervesen illeszteni a barokk örökség fontos elemeit képező épületekhez.

Egerben nagyrészt meglévő sétálózónák kaptak új arculatot, lecserélték például a Dobó István tér régi, töredezett, már vállalhatatlanul kinéző burkolatát is, illetve forgalomcsillapított utcákat alakítottak ki. A négymilliárd forintos uniós és állami támogatásból, valamint több mint egymilliárdos önerőből megvalósult komplex fejlesztés részeként nem csak a fentebbi négy tér és közvetlen környezete, illetve a patak itteni szakasza újult meg nemeskő burkolatokkal, új növényzettel, padokkal, lámpákkal és egyéb utcabútorokkal, egységes „térhálót” alkotva. Látogathatóvá tették a Valide Sultana török kori fürdőromot, számos műemlék épület homlokzatát is helyrehozták.

A Végvári vitézek című Kisfaludi Strobl Zsigmond-szobrot áthelyezték a Dobó István térről száz méterrel arrébb, a patak partján kialakított és a kompozícióról elnevezett új terecskére, a várhoz közelebb. A másik új közterület az otromba Kádár-kori áruház parkolójának helyén jött létre: a Gárdonyi Géza téren az íróról mintázott szobrot is elhelyeztek. A parkolási gondokat a piacnál felhúzott parkolóházzal kívánja megoldani az önkormányzat, és a kerékpáros közlekedést is könnyebbé tették – a helyi közéletben azonban nem egyértelmű ennek megítélése, ugyanis a kerékpárutat egy szakaszon levezették a patakmeder mellé, így magas vízállásnál feltehetően gondok lesznek. A víz feletti hidakat szintén felújították, és egy újabbat is építettek.

Ha volt is fanyalgás a térkövezés meg a szökőkút miatt, utóbbi alapozásakor a Dobó István téri régészeti kutatások számos török kori lelettel szolgáltak, amely a város keveset kutatott múltjához szolgált adatokkal.
Eger központjának rehabilitációjával az önkormányzat célja az volt, hogy a műemléki védettségű barokk belvároshoz méltó, egységes arculata legyen a kis utcáknak, tereknek, és hogy a megújuló közterületek közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a patakkal. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a híres egri vár előtereként működik a belváros, és mint az ünnepélyes átadón elhangzott, a turizmus az elmúlt öt évben az országos átlagot meghaladva harminc százalékkal bővült itt. Ha minden jól megy, ez év végén elkészül a vár fejlesztése is: megújul a kazamatarendszer, újjáépül a Szép-bástya, megnyílik a várfalsétány és látogathatóvá válik a Török kert, további turistamágnesként.