Társadalmi problémák női szerzőktől

A hét évvel ezelőtt kiadott Fiatal lengyel dráma című antológia óta például tizenegy korábban ismeretlennek számító lengyel szerző művéből összesen huszonöt sikeres magyar színházi bemutató született. A legnépszerűbb darab, amely így került színpadra Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk című műve, amelyet Máté Gábor rendezésében több mint hat éve játszanak a Katona József Színházban, s amely 2012-ben elnyerte a színikritikusok legjobb előadásért járó díját is.

A legutóbbi kötetek színpadi sikerére tekintettel, nemrég újabb válogatás született, amely Polkák – Új lengyel drámák címen jelent meg a Kalligram kiadónál.

Csak olyan darabokat tartalmaz, amelyeket fiatal (főleg a hetvenes-nyolcvanas években született) női szerzők írtak. A könyvben szereplő szövegeket Pászt Patrícia polonista, műfordító válogatta és fordította, tekintetbe véve a lengyel közönség és szakma véleményét, a művek színpadi sikereit, a drámaírói versenyek győzteseit, és azt a szempontot is, hogy a történetek valamilyen univerzális mondanivalót hordozzanak.

A válogatás sokszínűre és tartalmasra sikerült. A legtöbb dráma valamilyen egzisztenciális vagy ontológiai kérdést jár körbe, s talán mivel női szerzők műveiről van szó, valamivel dominánsabban jelennek meg bennük a női sorsok és szempontok, valamint a gyermekek nézőpontja is. Pászt Patrícia a kötet utószavában úgy fogalmaz, nem valamiféle „genderigyekezet” motiválta abban, hogy csak nők által írt műveket válasszon, egyszerűen arról van szó, hogy a lengyel drámairodalom utóbbi évtizede kétségkívül a nőké, s a rendezők között is egyre több nő van. Amire megvan az igény is, hiszen nem csak Lengyelországban, de nálunk is kimutathatóan több nő jár színházba, mint férfi.

A kötetben szereplő drámák egy része fontos társadalmi problémákat jár körbe, de sok családi történetet is olvashatunk és megjelenik a történelemmel való szembenézés témája is. A Polkák tíz nagyon egyedi, sokszor tragikus hangú és felkavaró történetet tartalmaz, amelyek stílusukat tekintve is nagyon sokfélék: az abszurd komédiáktól a társadalmi parabolákon át egészen a költői egzisztencialista víziókig és a gyerekdarabokig, minden megtalálható a válogatásban. A Hrapka Tibor kifejező borítójával megjelent kötet egyik legerősebb és legmegrázóbb darabja Elzbieta Chowaniec Picsolina című drámája, amely egy felnőtt gyermek szemszögéből mutatja be az édesanya betegségének és elvesztésének tragédiáját, s teszi mindezt úgy, hogy a fájdalom a konkrét cselekvések, gyakorlati teendők sodrása által jelenik meg. De kifejezetten izgalmas Antonina Grzegor­zewska Migrén című darabja is, amelyet Sigrid Undset Anyaság című elbeszélése inspirált, s amely leginkább az ibseni analitikus drámák rejtett traumáit idézi meg. Teljesen más jellegű, ugyanakkor nagyon érdekes a Danuta W. című dráma is, amely Lech Walesa egykori lengyel államfő, volt Szolidaritás-vezér életébe nyújt bepillantást felesége szemszögén át.

Talán ebből a néhány példából is kitűnik, hogy témájukat, nyelvezetüket, stílusukat tekintve milyen különböző szövegek kerültek a kötetbe. A drámákat mégis összeköti a női egzisztencia és önmeghatározás tematikája, amely valamilyen formában mindegyikben felbukkan.

A Polkák egyik célja, hogy némileg „felkavarja az állóvizet” hazánkban, hiszen egy ilyen gyűjtemény inspirációt jelenthet a magyar nők számára is. Ugyanis – mint arra Pászt Patrícia felhívja a figyelmet – a lengyel nők nem csak a drámairodalomban képviseltetik magukat nagy számban, hanem a politikában és a tudományos életben is: kétszer annyi vállalkozó és ötször annyi felsővezető van köztük, mint hazánkban, a csúcsvezető pozí­ciók majdhogynem fele az ő kezükben összpontosul, s ebben a világ élvonalába tartoznak.