Kultúra
Tárlat az elhurcoltak tiszteletére
A pécsi Janus Pannonius Múzeumban eredeti tárgyak, fotók, dokumentumok és visszaemlékezések szólnak a munkatáborokról
Idegen ég alatt – Oroszföldön meggyötörve címmel látható tárlat Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán a szovjet Gulag-táborokba hurcolt fiataloknak emléket állítva.
A tegnapi megnyitón Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár hangsúlyozta: a második világháború után a Magyarországról elhurcolt, kisemmizett emberek száma megközelíti a 700-800 ezret, közülük mintegy 300 ezret otthonaikból és az utcáról vittek el málenkij robotra. A távirati iroda tudósítása szerint a politikus a magyarországi németség második világháború utáni kollektív megbélyegzését a 20. század egyik legnagyobb bűncselekményének nevezte. „A faji alapú népirtás utáni hónapokban újra faji alapon embereket ismét vagonba raktak, munkatáborba vittek, százezrek haltak meg az embertelen körülmények miatt” – mondta.
Rámutatott, soha nem mondhatjuk azt, hogy mindent feltártunk a korszak nyomorúságából, az 1944 és 1949 között elhurcoltak történetéről az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakát leszámítva egészen a rendszerváltásig nem lehetett beszélni. A büntetésnek szánt „málenkij robot” évtizedekre meghatározó lelki és szellemi nyomorúságot okozott – folytatta, hangsúlyozva, hogy nem szabad feledni a kommunizmus, a Gulag és a málenkij robot áldozatait. A rendszerváltozás után született generációra utalva úgy fogalmazott: nem magától értetődő az a szabadság, amelyben élünk, amibe a mai fiatalok beleszülethettek.
Őri László pécsi alpolgármester köszöntőjében reményének adott hangot, hogy a jövő március végéig megtekinthető kiállítás segíteni fogja az emlékezés folyamatát. Kiemelte: az erőszak soha nem teremt békét, az emberi élet értéke felülír minden érdeket, az emberi méltóság mindenkit megillet.
A kiállítás a szovjet lágerekből származó eredeti tárgyak, fotók, dokumentumok és személyes sorsok, visszaemlékezések segítségével mutatja be az elhurcoltak megpróbáltatásait.
A múzeum összefoglalója szerint 1944 novembere és 1945 áprilisa között Sztálin parancsára a Vörös Hadsereg mintegy 250-300 ezer civil lakost gyűjtött össze a történelmi Magyarország területéről, s hurcolt el évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunióba.
Többségüket hadifogolylétszám-kiegészítésként, míg mintegy 130 ezer embert kimondottan német, illetve emellett Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban magyar származása miatt deportáltak.
Az elhurcoltak jórészt fiatal lányok, asszonyok voltak, hiszen a férfiak még a fronton vagy már hadifogságban voltak – olvasható a tájékoztatóban. Az éhezés, a nélkülözések, a járványok, a kíméletlen kényszermunka következtében a deportáltak mintegy 30-40 százaléka nem élte túl az ottani rossz körülményeket, ők jeltelen tömegsírban nyugszanak az egykori munkatáborok, gyárak és a vasútvonalak közelében.