Kultúra

Szupermarket lett az egész világ

Gorkij Éjjeli menedékhelye Viktor Rizsakov rendezésében a Nemzeti Színházban – Meglepő és meghökkentő megoldások vonzásában

Mindennap a megváltót várjuk, de a csodák és ajándékok mellett anélkül megyünk el, hogy egyáltalán észrevennénk azokat – ezzel a mondattal foglalható össze Viktor Rizsakov, a világhírű orosz színházi rendező most bemutatott produkciója a Nemzeti Színházban. A társulattal Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját állította színre minimáljelmezekkel és -díszletekkel.

Törőcsik Mari 20141112
Luka szerepét általában férfi alakítja, de Törőcsik Mari (jobbra) is „kortalanná tévő bölcsességgel” játssza (Fotó: MTI - Kallos Bea)

Két történet született meg: egyfelől Gorkij klasszikusa, másfelől pedig létrejött egy üzenet a több mint száz évvel későbbi világunkról, arról, hogy mit él meg az emberiség két világháború után a mindennapokban, és arról, hogy Gorkij 1902-ben olyan művet hozott létre, amely egyetemes értékekre és kétségekre világít rá.

Rizsakov szerint jelenlegi világunk egyetlen nagy szupermarket, amelyben a művészetet is fogyasztani törekszünk. Tény, hogy ma már ritkán állunk meg egy-egy kép előtt hosszabb időt eltöltve, múzeumlátogatásaink többnyire arra korlátozódnak, hogy egy-két percig megtekintünk egy híres műalkotást, utána pedig eldicsekszünk ismerőseinknek és ismeretleneknek azzal, hogy éppen hol jártunk és mit láttunk.

A színházzal ezt kevésbé tehetjük meg: a mai színház, így Rizsakov feldolgozása is valamilyen szintű felkészültséget követel a nézőktől. Szerinte ma voltaképpen értelmetlenné vált olyan dolgokról beszélni, mint lelkiismeret, tisztaság, mert ezeket az egyszerű szavakat nem halljuk meg. Annak érdekében, hogy ezt az erkölcsi hátteret mégis hatásosan jeleníthesse meg, bábokat alkalmaz a produkcióban. A meglepő, talán kissé meghökkentő megoldással egy olyan kitalált világot hoz létre, amely képes kontextusba hozni Gorkij jelenünknek szóló üzenetét arról, hogy a világunk egésze vált napjainkra menedékhellyé, ahol valamilyen értelemben mindannyian szegények és számkivetettek vagyunk.

Az előadás legfontosabb alakítása Törőcsik Marihoz kötődik, aki a jellemzően férfi színészek által játszott Luka karakterében lép színpadra. Felszabadító megjelenésével azokat az értékeket próbálja közvetíteni, amelyektől elfordulunk, hiszen gyorsan képesek vagyunk megszokni az álságos világot, amelybe egyszer csak belekerülünk. Azzal a kortalanná tévő bölcsességgel lép a nézők elé, amely lehetővé teszi, hogy időnként gyermekként kacarászva is biztos tartóoszlopa legyen az értékeknek.

A másik jelentős alakítás a vendégművészként színpadra lépő Trokán Nóráé, aki Natasa, a menedékhely-tulajdonos feleségének húgaként könnyen engedhetné át magát a történet negatív sodrásának, hogy a nézők végül csak egy vergődő, szárnyaszegett madarat láthassanak.

A színésznő ezzel szemben elsősorban a gyakorlatias túlélésre összpontosít, amivel drámai többletet ad a karakternek. Viktor Rizsakov többször dolgozott már hazánkban, tehát otthonosan mozog a magyar színházi világban, s úgy tűnik, a hazai közönség ismét egy olyan produkciót kapott a Nemzeti Színháztól, amely eléggé távol áll a klasszikus színházi hagyományoktól, és képes elgondolkodtatni újszerű nyelvezetével, eszköztárával.