Színek, derű, harmónia és életöröm

Hetven év művészetét fogja át a válogatás (képünkön Csók István alkotása, A tavasz ébredése) (Forrás: Kogart)

Minden évben rendez egy nagyszabású kiállítást a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban a Kovács Gábor Gyűjtemény, a Kogart. Ezúttal a Munkácsytól Tóth Menyhértig című tárlaton a magyar festészet történetének egyik legizgalmasabb periódusát mutatják be a tizenkilencedik század végétől a második világháborúig tartó időszakra fókuszálva, de jelentős kortárs alkotásokat is láthatnak az érdeklődők. Két alföldi festő – Munkácsy Mihály és Tóth Menyhért – képei mintegy keretként kijelölik a kezdő- és végpontokat. Kettejük munkássága között végigkövethetjük a magyar művészet nyugat-európai, elsősorban francia és német festészettel való párhuzamos fejlődését, a realista szemlélet kialakulását, a francia impresszionizmus térhódítását, illetve a különböző huszadik századi irányzatok, mint a kubizmus vagy az expresszionizmus hazai megjelenését, majd a háború pusztításai utáni időszakot, amelyben a művészek újabb kifejezési formákat kerestek.

A kiállítás a magyar realizmus festészetét négy mester, Munkácsy Mihály, Paál László, Mészöly Géza és a francia realizmus talajáról indult Mednyánszky László képein mutatja be. A későbbi, különféle művészeti csoportokat a nagybányai művésztelep kiemelkedő személyiségeinek – Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár vagy Czóbel Béla – munkáin keresztül ismerhetjük meg, de a Gresham-kör, valamint a Kecskeméti Művésztelep művészeinek alkotásaiból is ízelítőt kapunk. Megismerkedhetünk Vaszary János festészetével, Rippl-Rónai József, Csók István és Fényes Adolf kiállított képei pedig a posztimpresszionizmus világába kalauzolnak bennünket. Az utolsó termek már az avantgarde-nak és kortárs műveknek adnak helyet.

Azonkívül, hogy a kiállított festményeket mind neves és mindenki által ismert művészek alkották, van bennük még valami közös: az összes képre a meleg színek, a vidámság és a harmónia jellemző. Kovács Gábor ugyanis azóta, hogy 1991-ben egy aukción megszerezte első festményét, csupa ilyen képet vesz. A mecénás lapunknak elmondta, magángyűjtőként megengedheti magának a szubjektivitást, hogy csakis olyan képet vásároljon, amely megszólítja őt. „A művészet örök, és hozzánk szól. Ha megnézem, mi vált örök érvényűvé az elmúlt ötszáz évben, úgy látom, azok a műalkotások, amelyekben szépség és harmónia van” – fogalmaz. A most bemutatott perió- dusból is csupa ilyen derűs, az élet szeretetét sugárzó kép került a falakra. Kovács Gábornak körülbelül százötven festménye van ebből az időszakból, ezeket Fertőszögi Péter kurátorral tekintették át, hogy melyek kerüljenek a kiállítás anyagába. A gyűjtő a végeredményből csak egy Csontváry-képet hiányol, amely jelenleg a csíksomlyói Csontváry-tárlaton látható.

A hódmezővásárhelyi múzeummal való együttműködésben az idei év abból a szempontból különleges, hogy nem egy, hanem két tárlatot rendeznek: a július 31-én záruló Munkácsytól Tóth Menyhértig című kiállítást követően az ősszel Kondor Béla életművét mutatják majd be. A Kogart egyébként is a megszokottnál több helyszínen jelentkezik az idén, augusztus elején a romantikus magyar festészetet középpontba állítva Kolozsvárott, az ősszel pedig a lengyelországi Magyar Kulturális Évad részeként Krakkóban nyit tárlatot, de Tihanyban és Isztambulban is vannak kiállításai.