Szentendrén állít ki a jeles művésztelep

A műhely, amely a folyamatosan megújuló hagyomány jegyében működik, a jelenlegi alkotóktól hozott el három-négy művet a szentendrei MANK Galériába.

Nincs művészeti kiáltványuk, nem beszélhetünk „szolnoki iskoláról” sem a Szolnoki Művésztelep immár száztizenhárom éves munkássága alatt. Sokkal inkább jellemző az itt dolgozókra, hogy a képzőművészeti hagyományok mentén dolgoztak, és a bentlakásos telepen nem elszigetelődve éltek, hanem a városi létbe teljesen beolvadva szolnokiakká váltak.

Kicsit korábbra kell visszanyúlni a hivatalos történetüknél is, egészen az 1860-as évekig, az alföldi festészet kialakulásáig. Meglepő, de nem magyar festő fedezte fel ezt a vidéket mint témát, hanem August von Pettenkofen osztrák festőművész, aki a ’48-as szabadságharc idején haditudósítóként működött nálunk, majd sokáig Szolnokon élt, s nemcsak az alföldi tájba szeretett bele, de a szolnoki mindennapi életet is megfestette. Az ő munkái nyomán fedezték fel a magyar alkotókkal ezt a végeláthatatlan vidéket. Verebes György festőművész, a művésztelep vezetője lapunknak kifejtette, Pettenkofentől eredeztetik a műhely igazi gyökereit, amelyet hivatalosan 1902-ben alapítottak. Tagjait általában laza kohézió jellemezte, a nagybányai művésztelephez viszonyítva a szolnokiak eszmei, stiláris és tematikai jellegzetességei nehezen körvonalazhatók.

Az első állandó alkotók közé tartozik Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedüs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Ká-roly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Zombory Lajos, valamint rajtuk kívül sok-sok vendégművész is érkezett az alkotócsoportba, többségük tájképfestészettel foglalkozott. Fényes Adolf mellett dolgozott a telepen egykor Aba-NovákVilmos is.

Verebes György kiemelte, hogy 2002-ben újjáépítési folyamat kezdődött el: a Szolnoki Művészeti Egyesület működésének köszönhetően újra élénk művészeti élet bontakozott ki a telepen.

Az alkotók, hasonlóan a régi művésztelep hagyományaihoz, nem rendelődnek egységes stílusirányzat vagy eszme alá, megtartva ezzel saját egyéniségüket, művészi hangjukat. A Szolnoki Művésztelep jelenlegi működését a folyamatos megújulás jellemzi a múlt és a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet jegyében, jelmondatuk, „a folyamatosan megújuló hagyomány” szerint. A 2002. évi újraalakulás óta eltelt időszakban számos neves képzőművész élt a lehetőséggel, hogy a rendelkezésre álló műteremlakásokban hosszabb-rövidebb ideig dolgozzon.

A művésztelep tagjai a kortárs magyar művészeti élet összefogását is feladatuknak tekintik: Kert Galériát működtetnek, ahol időszakos tárlatokon mutatják be az itt folyó alkotómunka eredményeit, valamint a mai magyar és külföldi képzőművészet jeles alkotóinak munkáit, elhozva ezzel Szolnokra a jelen művészetének keresztmetszetét. „Az általunk létrehozott képzőművészeti társaság reprezentatív képét adja a kortárs hazai művészeti életnek. A művésztelepnek tehát egyfajta közösségteremtő küldetése is van a hazai alkotók összefogására” – fogalmazott Verebes.
A tegnap nyílt Helyszellem Szolnoki Művésztelep 2015 szentendrei tárlat a mai alkotók munkáit, a műhely jelen állapotát szándékozik bemutatni az alkotások tük­rében. w