Kultúra

Szent László gömöri emléke

Rejtőzködő Magyarország 701.

Visszaúton Baranyából a felvidéki Sáros megyébe kis kitérőt teszünk a történelmi – 1920 óta szlovákiai – Gömörben.

13-o-a-szerzo
A másfél ezer lakosú Csetnek hatalmas temploma dél felől nézve (A szerző felvétele)

Az ótörök Gumur földrajzi- és helynév (1247-es dokumentumban Comitat Gumuriensis, azaz Gömör megye) a személynévként is használt török kömür szóból ered; a földrajzinév-lexikon szerint a terület első urát hívhatták így, amint ez más várispánságok esetében is történt (Csanád, Szabolcs, Bors, Solt, Hont).

Az Árpád-kori Gömör vármegye kialakulása és fejlődése többféle úton-módon történt: etnikai és törvényes területfoglalással, illetve szervezett betelepítéssel. Anonymus szerint Árpád fejedelem parancsára Kadocsa és Szovárd fivérek, valamint Huba vezér csapatai elfoglalták a Sajó parti Gömör helység földvárát. Utódaik lakták és népesítették be a királyi, később nemesi vármegye déli részét. Ila Bálint történész 1976-os Gömör vármegye monográfiája szerint a kedvező éghajlatú, szelíd dombos vidéket a 12-13. századra vették birtokba a túlnyomó részben magyar családok. A megye északi fele ellenben zord időjárású, erdős-sziklás hegyvidék, amely felnyúlik az Alacsony-Tátráig és a szepesi határig. Régtől ismerték a környék vas- és rézérceit, aranyát-ezüstjét. Aztán főképp a tatárjárás után mind nagyobb számban érkeztek Gömörbe szász és más német ajkú bányászok, erdőmunkások, iparosok, akiket szívesen fogadtak, jellemzően szász, sziléziai és türingiai családok.

IV. Béla király 1243-ban adománylevelével meghatalmazta az Ákos nembeli Fülöp és Detre ispánt (comes) – gyermekkori játszótársait – a területfoglalás és letelepítés végrehajtásával. Tíz bányatelepülést jelöltek ki a vendégek számára a Csetnek folyó völgyében a magtalanul elhunyt Bors ispán földbirtokain, köztük a legjelentősebb Csetnek (Stítnik) volt (a magyar helynév csatárt, pajzskészítőt jelent, korábban az északi határt védő fegyveresek lakták). Tizennégy-tizenhat évre adómentességet élveztek az új telepesek, szabad építkezés, erdőhasználat, vadászat és halászat jogával a királyi szabadalom szerint, a soltész sörfőzdéjében illetékmentesen főzhettek. E nagyvonalú kedvezmények felgyorsították a térség polgárosodását: az uralkodó, a birtokosok és a „vendégek” kölcsönösen előnyös szerződése a gazdaság és kultúra hajtóereje lett. Csetnek ma már csak szerény, falusias helység a megyeszékhely Rozsnyótól nyugatra. Pedig valamikor a környék kereskedelmi központja volt vasárnapi piacával, helyi iparával. Károly Róberttől 1328-ban elnyerte az úgynevezett korponai jogokat is, s ezzel kiváltságos rangra emelkedett. Itt, az Ákos nemzetségbeli Csetneki család uradalmi székhelyén alakult ki és fejlődött a 14- 15. században a környező bányászfalvak központja, egymástól távoli tájak, kultúrák közvetítő állomásaként. A környező települések jogállása követte Csetnekét. Egy 1331-ből fennmaradt, Aranyas községre vonatkozó oklevélből képet kaphatunk a szervezett beköltözés menetéről.

A Csetneki-erdőben folydogáló Aranyas-patak mentén – amelyből aranyércet mostak ki – az említett Tar Detre unokája, Miklós mester (magister) átengedett egy területet Martinusnak, hogy ott faluhelyet irtson, és népesítse be. Tizennégy esztendőre szóló adó-és kilencedmentességet, szabad bíró- és plébánosválasztást, az erdőben makkoltatási jogot biztosított az érkezőknek. Maga a telepítést szervező soltész a községben kúria és malom építésére alkalmas helyet és hozzá legelőt kapott szolgálatai fejében. Aztán 1417-ben Zsigmond király évente három országos vásár tartására adott engedélyt famulusa, Csetneki László királyi kápolnaispán, a királyné kancellárja (majd 1439-től nyitrai püspök) számára.
De vissza Csetnekre! Temploma máig Gömör megye legjelentősebb egyházi műemléke. Az alacsony házsorok szegélyezte, orsó alakban kiszélesedő főutcán található az emeletes, míves barokk Városháza és a szintén 18. századi, szerényebb katolikus plébánia. A teret délről hatalmas, háromhajós gótikus templom zárja le keresztben. Nyugatra néző, körüljárható árkádos harangtornya a legmagasabb a messzi vidéken, tört kőből rakott, négy emelet magas, öles vastagságú falai fölött az ódon hagymakupolát fazsindely borítja. Az első építkezés a 13. század második felében történt, azt követően legkevesebb négy bővítés és stíluskorszak tanúsítja a fejlődését.

Ehhez járul a bent látható részletek páratlan bősége. A tizenöt méter hosszú hajók kétszakaszosak, a főhajó tíz méter széles, hálóboltozatát az 1400-as évek derekán készítették. A csillagboltozatos főszentély tizennyolc méter hosszú és kilenc méter széles, 1460-ra készült el a keleti ablak minusculás latin felirata szerint. Délen a fele szélességű, késő gótikus szentélykápolna (ahol a Csetneki grófok szoborfedköves szarkofágjai láthatók) csúcsíves-mérműves ablakán süt be a nap a szerényebb katedrális méretű templomba. Az első, díszes főbejárat a déli hajóba nyílt, ezt az 1400-as évek elején befalazták. A szentély északi falán egy kovácsoltvas borítású középkori ajtó vezet a sekrestyébe. Gótikus bronz keresztelőmedencéje 1454-ből való, a falakon 16. századi nemesek pajzsai, fegyverei, reneszánsz és barokk kori epitáfiumok, a nyugati toronyátjáró fölött az 1492-ben készült orgona és a Rubens németalföldi iskolájában készült oltárkép emeli a látogatók muzeális élményét.

A szabadon maradt falfelületeket teljesen beborították a több ciklusban készült gótikus freskók. Mindaddig, mígnem a Csetneki család áttért a lutheránus vallásra. Így 1540 után lemeszelték a szentképeket, csak 1909 után kerültek ismét napvilágra, Gróh István fővárosi főiskolai festő tanár, restaurátor munkájának köszönhetően. A többnyire 14. századi, itáliai stílusú és témájú falképek, legendasorozatok ismertetésére e helyütt nincs módunk (Prokopp Mária 2002-ben megjelent Középkori freskók Gömörben című könyve részletes tájékoztatást nyújt erről).

A főhajót a szentélyhez kapcsoló diadalív bélletének északi oldalán az egyház három felkent uralkodójának – Szent István, Szent László és Szent Zsigmond – képmása látható. A lovagkirály – a kegyuraság, Csetneki László gróf védőszentje – koronás-kardos alakját 1420 körül festette az ismeretlen mester. Ma, június 27-én, az egyik legkedvesebb magyar férfi szent ünnepén emlékezünk meg róla.