Szeged legnagyobb raritása

Steingassner István néven százötven éve, 1866. december 21-én, Cegléden született Tömörkény István. Tizenhat éves koráig tanulhatott, amikor abba kellett hagynia a gimnáziumot, mert apja tönkrement, a fiú ekkor szegődött patikusinasnak. A nyolcvanas években kezdett írni, írásait a Szegedi Híradónak, Gárdonyi Gézának adta le, aki elfogadta azokat, majd Gárdonyi javaslatára, aki figyelmeztette, hogy eredeti nevén nehezen futhat be íróként, felvette a Tömörkény nevet. Hamarosan Boszniába került katonaként.

Az új élmények hatására a cikkek után novellákat kezdett írni, amelyek immár a fővárosi lapokban is megjelentek. Az írások a szegény vidékekről, ám derűvel íródtak. Az író Szegedre tért vissza, s első novelláskötete megjelenésekor már ismertnek számított. Írói nyelvezete a Szeged környéki népnyelvből merített, amely hangsúlyozza a történetek itt-ott groteszk jellegét.

Második novelláskötete, a Jegenyék alatt 1897-ben jelent meg. A szegedi főrabbi, Löw Immánuel javaslatára hamarosan a Városi Múzeum intézményébe, a szegedi Somogyi Könyvtárba került, ahol Somogyi Károly esztergomi kanonok negyvenezer kötetes könyvtárát kellett kezelnie, emellett a Városi Múzeum munkatársának is felvették, s ebben a minőségében vett részt a város környékén zajló régészeti ásatásokban, és – még a nagy szegedi árvíz előtt – felbecsülhetetlen néprajzi anyagot gyűjtött. Részt vett a népnyelvi gyűjtésében is: háromezer-ötszáz regisztrálatlan, fölgyűjtetlen szóval járult hozzá a tervezett nagy szegedi szótárhoz. Nemsokára, 1904-ben kinevezték a Városi Múzeum igazgatójának – a poszton az utódja Móra Ferenc volt.

Regénykísérletei közül a legismertebb a Margit élete (1916), amely halála előtt egy évvel jelent meg. A következő év áprilisában halt meg. A Szegedi Naplóban Móra Ferenc írta a nekrológját, aki így fogalmazott: „Sejtelme se volt róla, hogy Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása.” (Raritás: ritkaság, különlegesség – a szerk.) A Tömörkény-emlékkiállításon bemutatják azokat a régészeti és néprajzi tárgyakat, amelyeket ő gyűjtött-ásott, valamint kiállítják íróasztalát és a róla készült fotókat, kéziratokat is.