Kultúra

Szeged, Szőreg és Tápé öröksége

Rejtőzködő Magyarország 777.

Szeged a harmadik legnépesebb városa Magyarországnak (a főváros és Debrecen után). A Tisza és a Maros összefolyásánál terül el az Alföld legmélyebb részén, hatalmas vízvidék közepén. A település mai belső magját magas kőgátak védik az 1879. évi nagy árvíz pusztítása óta, amikor egy hideg márciusi éjszakán, Gergely napján rázúdult a Tisza áradata Szegedre. Százötven emberéletet, temérdek haszonállatot ragadott el, a város összes, 5723 házából mindössze 265 maradt épen, a hetvenötezer lakosból hatvanezer vált hajléktalanná.

gótikus szentély 20161210
A nemrég renovált gótikus szentély (a szerző felvétele
)
Egyedül a város legmagasabb pontját – ahol az ősi szegedi vár és a Szent Demeter-templom romjai voltak – nem érte el a „nagyvíz”, amely még három hónapig uralkodott Szeged fölött. Ma is ez a hely a város szíve, az 1929 és 1932 között megépült hatalmas Fogadalmi templommal (Dóm). Visszatekintve a 21. századból a 10.-be, Árpád-kori elődeink már a honfoglalást követően birtokba vették a folyóparti magaslatot, ahol régóta fontos hadi és kalmárutak találkoztak. Különösen az Erdélyből a Maros folyón ide szállított sóval való kereskedés emelte a hely rangját: a római Dacia provincia létezésétől kezdődően, végig a középkoron keresztül, egészen a 18. századi állami hatóság koráig fennállt és működött Szegeden a királyi sóhivatal.

Szent István király korában Csanád vezér volt a Maros és a Tisza vidékének zászlósura. Nevét, emlékét a régi vármegye és a csanádi (marosvári) püspökség őrzi. Szegedet (1193: Scequed) ezen a néven először 1138-ban, majd 1183-ban említik írásban. Városi rangra IV. Béla király emelte, valószínűleg 1246-ban. Parókiája a kalocsai főesperességhez tartozott. Bár a középkorban épült keresztény műemlékek kövei később a szegedi vár falait erősítették, a régészek megtalálták az Evangélista Szent Jánosnak szentelt plébánia és a gótikus Szent Erzsébet egyház ásatag maradványait. A Domonkos-rendi templomot és kolostort 1318-ban alapították a myrai Szent Miklós püspök tiszteletére. Még a 12–13. századból származik egy-egy – Szent György lovag és Szent Demeter – vértanú emlékére készült egyház.

Többet csak az utóbbiról tudhatunk. A 110 × 200 méter területű Dóm tér közepén, föld alatt lappangott a „szögedi” szóval Dömötörnek elnevezett templom. Legkorábbi része egy 12. századi, egyhajós-szentélyes téglaegyház volt, melyet a 14. században Zsigmond király-korabeli, majd kései gót stílusú, szentélykörüljárós dómmá bővítettek. Ez utóbbinak a teljes hossza ötvenöt méter, szélessége huszonkét méter volt. Ami pedig magmaradt belőle: az új Dóm nyugati oldalától húsz lépésre levő a saroktámpilléres, alul két-, felül háromemeletes, nyolcszögletű téglatorony. Rerrich Béla építész rekonstruálta az 1930-as évek elején. Magassága a gúlasisakkal együtt huszonnégy méter. Díszkapujának timpanonját a Kőbárány – Isten báránya/Agnus dei – dombormű ékesíti; a szegedi múzeumból került a helyére.

Szőreg hét kilométerrel keletre fekszik Szeged központjától, a Maros menti országúttól délre, 1973-ban csatolták a megyeszékhelyhez. Szent Benedek-rendi apátságát 13. századi források említik először. Túlélte a tatárjárást. Leontinus nevű apátja iktatta a király nevében a szegedi polgárokat Tápé község birtokába 1247-ben. Kun László király idejében kunok dúlták föl, azóta nem állt többé helyre. Szerény romjai máig láthatók – olvasható a nagyszerű Bálint Sándor (1904–1980), Szeged város krónikása, 1959-ben megjelent könyvében.

A hatezer lélekszámú, részben „alvó”, nagyobb számban iparos – gazdálkodó településnek két régi egyháza van: a meredek dombon álló barokk Szent Katalin-plébániatemplom és a szintén 18. századi – Kisboldogasszonynak szentelt – szerb ortodox templom. Ez utóbbi közelében lappangott az 1970-es évek végéig a 11. században alapított szőregi monostor. Bazilita szerzetesek építették lapos dombhátra (a mostani főutcától északra), Szent Fülöp apostol tiszteletére. Az alapítás menete Csanád vezér és Ajtony összecsapásának idejéhez, 1028-hoz köthető. A Gellért-legenda históriája szerint 1030 előtt nem volt Szőregen templom, a 20. század végi régészeti kutatás azonban feltárta a régmúlt e becses építészeti emlékét. Trogmayer Ottó (1934–2015) régész közlése szerint a felszínen látható gótikus rom mellett megtalált, 9 × 4,5 méter belsejű, keleten patkóíves apszisú egyházhoz nyugat felől azonos szélességű, nyolc méter hosszú terem csatlakozott. Az első szakasz tört kőből, a második téglából épült, saroktámpillérekkel. Ez két építési periódusra vall: a 11. század második felére és 1239 előttre. (Műemlékvédelem, 1980. 3.)Dacára az árvizeknek és a történelmi viharoknak, az ugyancsak Szegedhez tartozó Tápé község (1139/1329: Tapai) épített kincse a Szent Mihály-plébániatemplom. Fél nyolcszögzáródású csúcsíves szentélyét keletnek tájolták a 14. században, a bordás kőboltozaton kívül négy sarokpillér támasztja. Déli oldalához tapad a barokk stílusú harangtorony, 1770-ben építették hozzá a hajót. Gazdag falkép ciklusát – sokféle régi rongálást, bemeszelést; majd remek restaurálását követően - nemrég óta láthatjuk.