Kultúra
Szebelléb gótikus szentélye
Rejtőzködő Magyarország 852.
A falu temploma már 1299 előtt állt, Szent György bizánci lovag tiszteletére szentelve. Palást legszörnyűbb éve az 1552. esztendő volt, augusztus 11-én a falu határában véres ütközet zajlott az Eger vára felé tartó török sereg és a császári hadak között. A csatának sok száz halottja volt, a pogányok pokoli vérengzést rendeztek a helybeli, és a környék keresztény lakosai között.
Több mint százharminc évig uralták és pusztították a vidéket Allah seregei, amíg végre hazamnentek 1683-ban, miután a szécsényi bég még egyszer feldúlta Palástot.
A mai Szent György plébániatemplom eredeti épülete tizennyolc méter hosszú volt, melyből a hajó 9,5 méter, a szentély 8,4 méter hosszúságú volt. Egyezett a szomszédos egegi egyház méreteivel, kivéve 42 méter magas neo-gótikus harangtornyát. Palásthy Pál püspök 1898. július 3-án szentelte fel az általa emeltetett román és szecessziós stílusú, téglafalazású istenházat, s mellette egyházi iskola épült. A 66-os számozású gyorsúttól keletre Egeg (Hokovce) gótikus temploma állítja meg az utazót. A települést 1245-ben említik először levélben, Egueg írott alakban (Egeg helység neve az ősi Ügyek, Egyek személynév örököse). IV. (Kun) László király 1275-ben felmentette a falu lakóit az adófizetés és a katonabeszállásolás alól.
A nyitrai püspök 1318-ban az udvarnál tiltakozott amiatt, mert Csák Máté elkobozta a helység – és Bát mezőváros – vámját. Az út menti kereskedelem hozamai révén a 14. század elején Egeg is mezővárosi rangra léphetett. Ekkortájt épült meg a korai gótikus egyháza Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére.
A Nagy útra (Via Magna) merőleges főutca északi szélén, kis tisztáson fekvő templom arányosan megosztott hajóból és hosszúkás szentélyből áll. Csúcsíves boltozatát csak később, az 1470-es években nyerte el, míg nyugati harangtornya 1854-ben készült barokk stílusban. A körös-körül magas pillérekkel megerősített falak között nyíló ablakok rézsűs béllete sötétszürke vulkáni kőből készült, élénk kontrasztot képezve a fehér vakolattal. Egeg 1552-től 1685-ig nyögte a török hódítók igáját. Lipót császár a jezsuita rendnek adományozta a települést, majd 1776-ban Mária Terézia királynő átadta az általa alapított besztercebányai püspökségnek.
Tovább északra a 66-os „bányavárosi” úton Hontnémeti (Hontianské Nemce) előtt balra letérünk az 51-es – Bát és Léva felé vezető – útra. Alig néhány perc, és már Szebelléb (Sebechleby) községben vagyunk. A helység különös neve 1135-ben jelent meg először Zebegleb írott formában, a bozóki premontrei prépostság alapító okiratában. Nem tudható, hogy vajon szláv vagy német ajkú bevándorlók voltak-e az alapítók. Fényes Elek Hont megye monográfiája szerint a Zebe-chleb névalak szláv nyelven kenyér szót jelent, míg a németek Sieben- brotnak (Hétkenyérnek) írták a 12. században.
A környék földjeit a hont elfoglaló Hont-Pázmán nemzetség urai birtokolták, 1132 előtt Lampert őrgróf a Bozóki prépostságnak adományozta, a század derekán már a nagyobb lélekszámú települések közé tartozott. Már a 15. század elején mezővárosi rangra emelkedett. Nemcsak Rozgonyi Simon egri püspök katonái, hanem később a török és tatár hadak is fosztogatták a községet.
A kuruc háborúk lezajlása után békés idők következtek, mígnem 1823-ban a község – túlnyomó részt szláv – lakói fellázadtak a tűrhetetlen robotteher ellen. A bírói hatóság katonákkal verette le a mozgalmat.
Szebelléb gótikus temploma a helység közepén, mesterséges dombon fekszik. Az első, 1295-ban épült, késő román kori előzménye egy fele méretű parókia volt, amelynek helyén 1608-ban (!) újraépült a tekintélyes méretű egyház.
A hosszú – később barokkizált – hajóhoz kapcsolódó, keletre néző szentély megőrizte formáját: a fél-nyolcszög záródású apszis déli ablaka érett csúcsíves stílusú, a keleti ablakok faragott kőrácsait is városi mesterek készíthették. A meredek oldalra épült szentélyt masszív pillérek tartják és támasztják a megcsúszás ellen.