Kultúra

Száz éve született Tolnay Klári

Versek és kevésbé közismert fotók láthatók a színésznőről egy új kötetben

A magyar színjátszás kiemelkedő alakja, Tolnay Klári ma száz éve született Budapesten. A Nógrád megyei Mohorán nevelkedett, ahol édesapja gazdálkodott, a településen emlékház, kápolna és szobor is felidézi a színésznő életét.

tolnay
Ma gálaesten emlékeznek a legendára a RaM Colosseumban (Fotó: MH)

Születésekor a Rózsi nevet kapta, a Klárit csak később, 1934-ben, a Meseautó bemutatója után vette fel. A színházi világba a család rokona, Bókay János író vezette be. A Meseautó nagy sikerét követően a Vígszínházba Jób Dániel igazgató szerződtette, a fiatal színésznőt 1938-ban Deval vígjátéka, a Francia szobalány tette népszerűvé, ezután sorra jöttek az egyre nagyobb szerepek, de pályafutása során közel száz filmben és tévéjátékban is játszott, olyan emlékezetes művekben, mint a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato. Első férje Ráthonyi Ákos filmrendező volt, Zsuzsanna lányuk 1940-ben született, következő gyermekük azonban egy bombázás idején koraszülöttként jött világra, és az orvosok nem tudták megmenteni a csecsemő életét. A második világháború után férje kivándorolt, és 1956 után lányuk is követte.

Tolnay Klárit romantikus barátság fűzte Márai Sándorhoz, az író 1945-ben hozzá írt, Tíz vers című szerelmes versgyűjteményét (alcíme szerint Ismeretlen kínai költő Kr. u. a XX. századból) a színésznő csak Márai halála után hozta nyilvánosságra.

A háború után, 1946-ban a Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal, a legendás szerelemből házasság lett (amely 1958-ig tartott), ezután, 1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, itt aratta legnagyobb sikereit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, mint Irina a Három nővérben és Arkagyina a Sirályban, Giza a Macskajátékban és Blanche a Vágy villamosában, valamint később A nagymama című darab címszerepében.

Élete utolsó éveiben, 1990 és 1998 között volt olyan esztendő, amikor öt főszerepben láthatta a közönség, 1993-ban például Mensáros Lászlóval igazi jutalomjátékként Arbuzov Kései találkozásának öreg szerelmespárját alakították. Halála előtt, 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetének egy szerepére készült, amikor október 27-én álmában elhunyt.

A Kossuth-díjat kétszer, 1951-ben és 1952-ben vehette át, megkapta az érdemes és kiváló művészi címet, 1996-ban lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 1997-ben Budapest díszpolgára és a Magyar Örökség díj tulajdonosa. Mint arról lapunk is többször beszámolt, a legendás színésznőre születésének centenáriuma alkalmából rendezett emlékév programjainak sorában az Uránia Nemzeti Filmszínházban filmvetítéseket tartanak, a Madách Színházban és a Vígszínházban ősszel kiállítás nyílik, emellett október végén színháztörténeti konferenciát is tartanak. A mai napon pedig, Tolnay Klári születésének napján a budapesti RaM Colos­seum­ban gálaesten emlékeznek, tegnap pedig az évfordulóra megjelent, Márai nyomdokán – A Színésznő című kiadványt is bemutatták. Ebben az emlékév irodalmi pályázatának nyertes alkotásai olvashatók, valamint Tolnay Klárit ábrázoló, kevésbé közismert fotók láthatók, amelyeket magángyűjteményből és az Országos Széchényi Könyvtárból válogattak a szerkesztők.