Száz éve hunyt el Hollósy Simon

A nagybányai művésztelep egyik alapítója azt hirdette, hogy nincs más művészet, mint a természet visszaadása – olvasható a távirati iroda portréjában. Máramarosszigeten született 1857-ben, örmény kereskedő apja a szabadságharc hatására vette fel a Korbuly helyett a Hollósy nevet. Kereskedelmi iskolába járt, képzőművészeti tanulmányait Székely Bertalannál kezdte, majd a müncheni festőakadémián folytatta. Szembefordulva az akadémikus stílussal, a következő évben magániskolát nyitott a bajor fővárosban, maga köré gyűjtve az életszerűbb ábrázolásra törekvő fiatalokat, köztük Csontváry Kosztka Tivadart is. Szuggesztív személyiségének ereje utat nyitott a modern törekvéseknek, iskolája híressé vált. A nagybányai művésztelep a szabadtéri napfényes tájképekkel évtizedekre meghatározta a hazai festészet fejlődésének útját. Ellentétek miatt 1901-ben elhagyta a telepet, másutt alkotott, de ezután állandó anyagi gondokkal küzdött, mert elvesztette kapcsolatát a művészeti élettel. Haláláról Ady Endre emlékezett meg a Nyugatban. Kiállításon kevés műve szerepelt, jelentősebb anyagot mindössze egyszer mutatott be. Nem volt termékeny művész, többet tanított. Festészetében élesen elkülönült a Nagybánya előtti és utáni szakasz, az átmenet az impresszionisztikus elemeket felmutató, gazdag festőiségű képei jelentik. Jelentősebb művei között van a Tengerihántás (1885), a Zrínyi kirohanása (1896 körül), kései tájképei (Técsői tájkép, Boglyás táj, Alkonyat boglyákkal), valamint az Önarckép (1916): az elmagányosodását tükröző festmény egyike legmegrázóbb alkotásainak.