Kultúra
Sopron helyett Ödenburgba járnánk
A Héjjas-nyárfa árnyékában
A szerző nem idealizálja Héjjast, a történetírás helyzetét pedig így látja: „az 1919 utáni kommunista (újra)hatalomátvétel és az ezzel azonos szovjet hódoltság korában – máig, a rendszerváltozás dacára! – kizárólag, a mindenkori marxista-kommunista »baloldali«, liberális politikai szemléletnek alárendelten ábrázoltatik és tolmácsoltatik az úgynevezett fehérterror egésze (…) csöppet sem csodálkozhatunk azon, hogy egészen a legutóbbi időkig, napjainkig is azt mondjuk, 1947-ben vagy 1964-ben leírtak szellemében és szemléletében tárgyaltatik és helyeztetik el a köztudatban és az úgynevezett hivatalos (»szakmai«) történelemszemléletben egyaránt az a bizonyos 1919-es ősz.” Munkájából 1919-ről, a Rongyos Gárda megszervezéséről és működéséről, Héjjas feltétlen kormányzóhűségéről kaphatunk képet. A könyv emlékeztet rá: ha nincs Héjjas, Prónay Pál és a „rongyosgárdisták”, akkor 1921-ben nincs nyugat-magyarországi felkelés, és Sopron helyett ma Ödenburgba járnánk.