Soha nem lesz már a régi a budai királyi palota arculata

Hamarosan újra ülésezik majd a budai Vár újjáépítésére létrehozott Nemzeti Hauszmann-terv tanácsadó testülete (Hauszmann-bizottság), amelynek tagjai neves építészek, művészettörténészek, történészek. A közvéleményben pró és kontra főképp az egykori királyi palota tervezett rekonstrukciója számít népszerű vitaalapnak, s egy, a napokban tett bejelentés szerint nemsokára kiállítás lesz a Várkert Bazárban az újjáépítést megalapozó eredeti tervekből. A Kádár-korban lecsupaszított homlokzatok, új kupola és a hatvanas-hetvenes évekbeli, sok helyütt tévesen „szocreálnak” minősített (valójában modernista) beltér az egyes értékei ellenére mára nyilvánvalóan elavult, valamit tehát kezdeni kell vele.

A döntések megszülettek: a Magyar Nemzeti Galéria a több szakmai vélemény szerint múzeumi célokra alig alkalmas tereiből költözzön a Városligetben felépítendő múzeumi negyedbe. A másik „lakó”, a palota és a főváros történetét egyaránt bemutató Budapesti Történeti Múzeum (BTM) várhatóan a helyén maradhat. Az Országos Széchényi Könyvtár szintén végletekig elavult körülmények között, raktározási gondokkal küzdve működik, s várhatóan szintén költöznie kell – hogy hová, az még kérdés. Ezt követően pedig a galéria és a könyvtár után hagyott hatalmas területet alapos kutatások után, ahol csak lehetséges, kívül és belül hitelesen helyreállítanák. Az egyik nagy kérdés a kupola: a régi nem ott volt, ahol a mostani, a középső épületrészt lényegében ismét teljesen újjá kellene építeni.

Lapunknak Rostás Péter, a BTM főigazgató-helyettese, a Hauszmann-bizottság tagja azt mondja: a palota helyreállításának részleteiig még nem jutott el a testület, „sokféle szakterületet körbejárva, messziről közelítenek” a témához. Ami egyelőre szinte biztos, az a Szent István-terem helyreállítása, bár konkrét döntés még erről sem született. Ez most a múzeum első emeleti metszettára. A Várnegyed rekonstrukciójának tervezését elnyerő Közti Zrt. stúdióvezetője, Potzner Ferenc – műemléki rekonstrukciókban, például a Sándor-palotáéban is nevet szerzett – építész lapunknak elmondja, ez egyúttal „főpróbaként” is szolgálna, hiszen jól dokumentált. Ezzel kapcsolatban Rostás Péter arra figyelmeztet: akkora léptékű feladat, hogy sok erőforrást leköt a jövőben. Ugyanis nemcsak az elég jól dokumentált helyiséget állítanák helyre, hanem a körülötte lévő összekötő épületszárny déli, Gellért-hegyre néző homlokzatát is.

És hogy mit lehet tenni a palota többi részével? Potzner szerint nagy mennyiségű feldolgozatlan anyag van még a műemlékekkel foglalkozó Forster Központban, ezek gyűjtése, vizsgálata folyamatban van, és több teremről is megfelelő „mélységig” rendelkezésre áll dokumentáció. Ám ahogy egy tavaszi konferencián fogalmazott: csak azt szabad helyreállítani, amit hitelesen lehet. Ebből következik, hogy nem lehet teljesen visszahozni a háború előtti állapotot. Ezért kérdésünkre, hogy amiről nem találnak végül adatot, azzal mit lehet tenni, hangsúlyozza: el tudja képzelni, hogy a hűen újjáépített helyiségek között kortárs eszközökkel megformáltak legyenek. Korábbi konferenciákon már elmondta, hogy például a tróntermet, a büfécsarnokot és a báltermet is eredeti állapotában lehetne helyreállítani. Az elhangzottak szerint a kormányzat nagyrészt kulturális funkciót szán a palotának, de hiányoznak a nagyméretű, állami reprezentációnak helyet adó termek Budapesten, így ezt a célt is szolgálná az épület.

Ha a királyi palota bizonyos termeit helyreállítanák, de a többi helyiséget vagy csak felújítanák, vagy azok új, kortárs belsőt kapnának, az nem lenne példa nélküli: Rostás Péter elmondása szerint ilyenre legközelebb Pozsonyban akad példa. Ott a vár főemeletén „megálmodtak” egy Mária Terézia-korabeli enteriőrt – hiszen dokumentáció, ellentétben a budai palota több részével, nem állt rendelkezésre –, feljebb pedig kortárs, minimál stílusú kiállítótereket építettek.

De vajon milyen tartalommal lehetne megtölteni a megüresedő palotát? „Nem kezdeményeztük, hogy a múzeumunk terjeszkedjék, de ha ilyen döntés születik, természetesen igyekeznénk megoldani” – mondja felvetésünkre Rostás Péter, hozzáfűzve, hogy a BTM-ben jelenleg főként az időszaki tárlatokra alkalmas lehetőségeik szűkek. Úgy véli, korai még az esetleg megüresedő területek jövőjéről elmélkedni. Potzner Ferenc azt elárulja, hogy elképzelése szerint a nemzeti galéria helyén palotatörténeti, dinasztiatörténeti, egyben állam- és jogtörténeti kiállításokat lehetne kialakítani, mindezek „végpontján” lenne a felújítás után visszaköltöző múzeum. Az azonban még kérdéses, hogy a könyvtár helyén – ahol az egykori belső udvarokban vasbeton tornyok szolgálnak raktározásra – mi lehetne. Potzner a helyreállítás – a többi között az elegáns Ybl-féle lépcsősoré és a Hunyadi-teremé – utáni funkciókra több ötletet is felvetett már, elegáns szállodától a külföldi delegációkat kiszolgáló apartmanokon át konferencia-helyszínig.

További lehetőséget jelentene egy tervezett régészeti kutatás, Rostás Péter tájékoztatása szerint feltárnák a múzeumuk főbejárata előtti zárt udvar, az Oroszlános udvar alatti középkori maradványok korábban még soha nem kutatott részét, és bejárhatóvá is tennék a középkori területeket.