Shakespeare-film noir változatban

– Mindig az opera műfaja vonzotta?

– Nem voltak zenészek a családban, de anyukám óvónő volt, és sokat énekelt nekünk, innen jött a zene szeretete. Amikor a nővérem elkezdett népénekekkel foglalkozni, nekem is megtetszett, és szerettem volna utána csinálni, a néptánc és a népdalok nagy hatással voltak rám. Volt egy rockerkorszakom is, amikor saját zenekarom volt, zenét és verseket írtam. Egyszer egy népdaléneklési verseny kapcsán egy tanárnő mondta nekem, hogy érdemes lenne komolyzenével foglalkoznom. Belevágtam. Végül másodszorra fel is vettek a Zeneművészeti Karra Szegeden, később pedig átvettek a Zeneakadémiára.

– Rögtön Szeged után került oda?

– Nem, négy évig Szegeden tanultam, aztán egy féléves firenzei ösztöndíj után hazajöttem, és akkor adtam be a jelentkezésemet, hogy az ötödik évemet a Zeneakadémián fejezhessem be. És elkezdtem az akkor induló kétéves opera szakot is Marton Éva növendékeként. Utána kikerültem Birminghambe és Londonba, ahonnan már hívtak haza énekelni: három operaprodukcióban is felléphettem a felújított Zeneakadémia Kistermében, idén pedig először a Nagyteremben és a Müpában is. Tavaly nyáron végeztem az operatanulmányaimmal a Royal College of Music International Opera Schoolban, ahol már az utolsó évben felfigyelt rám egy ügynökség, amely felajánlotta a nemzetközi képviseletet, és most náluk dolgozom. Ez azt jelenti, hogy meghallgatásokra küldenek, koncerteket szerveznek, segítenek a karrierem építésében. Bár a Magyar Állami Operaházban csak most debütálok, már énekeltem Angliában, Spanyolországban és Lengyelországban is. Purcell Tündérkirálynő című operája a Shakespeare 400+ Fesztivál része négy előadásban. Purcell a Szentivánéji álom történetéből merítve írta meg az operát, amelyben a címszereplőt Baráth Emőke játssza, aki nagy büszkesége a magyar és a nemzetközi operakultúrának, rengeteget tanulok tőle. Almási-Tóth András rendező alaposan újragondolva a történetet egy nagyon innovatív, film noiros koncepcióval állt elő, gyakorlatilag krimit írt belőle. A Szentivánéji álom inkább szimbolikus jelentésekben szerepel az előadásban, amelyben a Tündérkirálynő egy femme fatale alakot testesít meg, és különböző férfiaknál keresi a boldogságot, akik közül az egyiket, a Szeretőt én alakítom. A balettkar táncbetétei helyett egy zenekar jelenik meg: Fekete-Kovács Kornél dzsesszkvintettje zenél a visszatérő helyszínként jelentkező bárban.

– Az új évadot a Zürichi Operaház tagjaként kezdi. Miben lesz látható?

– Augusztus végén érkezem meg Zürichbe, és szeptemberben már fel is lépek Mozart A színigazgató című darabjában, ahol Monsieur Vogelsang szerepét fogom énekelni. Külföldi operaházaknál bevett szokás a fiatal művészeknek szóló Young Artists Programme avagy Opera Studio. Pályakezdő énekeseket hívnak meg, egy vagy két évre leszerződtetik őket a színházhoz, ahol kisebb és közepes szerepeket énekelhetnek a nagyszínpadon, illetve megtanulják a nagyobb szerepeket, hogy be tudjanak ugrani, ha szükség van rá. Büszke vagyok rá, hogy megkaptam Zürichben ezt a lehetőséget, hiszen én vagyok az egyetlen magyar a világ minden tájáról érkező társaságban. Ezek nagy kiugrási lehetőségek, főleg, hogy úgy látom, manapság Magyarországról nehezebb beindítani egy nemzetközi karriert. Az én generációm feladata lehet, hogy visszakerüljünk oda, ahol annak idején voltunk, és Marton Éva, Miklósa Erika, Rost Andrea vagy Molnár Levente nyomdokaiba léphessünk.