Kultúra

Riccardo Muti hetvenöt éves

A milanói Scala tárlattal tiszteleg a mester előtt

Ma hetvenöt éves Riccardo Muti olasz karmester. Nápolyban jött a világra, szülővárosában kezdte zenei tanulmányait, hegedűn és zongorán. Egyik felvételiztetője, majd tanára a Fellini-filmek zenéit jegyző Nino Rota volt, karmesteri és zeneszerzői diplomáját a milánói Verdi Konzervatóriumban szerezte.

Riccardo Muti 20160728
Nápolyból indult, a világ összes nagy koncerttermébe eljutott (Forrás: Geni.com)

1967-ben első olaszként nyerte meg a Guido Cantelli karmesterversenyt Milánóban, ezután a firenzei zenei fesztivál vezető dirigense lett. 1971-ben Herbert von Karajan meghívására a Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatkozott be, Mozart szülővárosában az elmúlt négy évtizedben több mint kétszáz alkalommal állt a karmesteri pulpitusra, 2007 és 2011 között a Salzburgi Pünkösdi Játékok vezető karmestere volt – írja az MTI. Otto Klemperer utódjaként a londoni filharmonikusokat vezette, és az összeomlás szélére került zenekart fiatal muzsikusokkal frissítette fel, 1980 és 1992 között Ormándy Jenőt követte a philadelphiai zenekar zeneigazgatói székében.

1981-ben Mozart Figaro házassága című nagy sikerű előadásával mutatkozott be a milánói Scalában, 1986-ban lett – Claudio Abbado utódjaként – a patinás intézmény zenei igazgatója. 2004. december 7-én is ő állt a karmesteri pulpituson, amikor a felújított Scala újra megnyitotta kapuit. Csaknem két évtizeden át határozta meg az intézmény arculatát, ez idő alatt bemutatták Mozart Da Ponte-trilógiáját, műsorra tűztek olyan mesterműveket, mint Verdi Rigolettója, A trubadúr és a Traviata, és a repertoárba kerültek addig mellőzött művek, mint Gluck, Cherubini és a nápolyi iskola mestereinek operái.

A patinás intézményből 2005-ben távozott viharos körülmények között, az akkori intendással, Carlo Fontanával kirobbant vitája után.

Muti egyébként június 5-én saját maga nyitotta meg születésnapi ünnepségét.

A Scalában a tervek szerint 2017 januárjában – több mint tíz év után – két koncert dirigálásával a karmesteri emelvényre is visszatér.

Az operaházakban és a hangversenytermekben egyaránt ünnepelt dirigens szigorúan ragaszkodik a partitúrához.

Úgy tartja, hogy a zene ereje közel hozhatja egymáshoz az embereket, és maga is komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy növelje a komolyzene rajongóinak táborát.