Reklámplakát-történelem a falakon

Mondhatnánk, hogy a Krisztina körúti impozáns kis kávéház afféle múzeum, hiszen a galériás üzlethelyiség valamikor Rill Imre, a svájci aranyórák és ékszerek javítójának műhelye volt, az üzlet neve pedig a szemközti plébániatemplomban nősült gróf Széchenyi István vezetéknevére rímel. Rillék emlékét a bejárattal szemközti fal őrzi, képekkel, dokumentumokkal, az idejárók azonban behoztak néhány régi vekkert is, amely a Rill család keze nyomát őrzi. Aki betér egy italra, az egykori órások emléke mellett szórakoztató feliratok sokaságát is láthatja, több mint száz zománc- és papírtáblával, hirdetéssel és jó néhány antik tárggyal ismerkedhet meg.

A pult felett látható egy felirat: „Ha azért iszol, hogy felejts, akkor előre rendezd a számlát” – ma is érvényes, állapítjuk meg a gyűjtő üzlettulajdonossal, Lelkes Péterrel. Kevésbé tudunk mit kezdeni a „Titkos tartalmú beszélgetéseket folytatni nem szabad” zománctáblácskával, az alá helyezett közel nyolcvanéves antik fa-réz fali telefonnal viszont annál is inkább, mert működik, van vonal, lehet tárcsázni. De fekete-fehér zománcgrafika figyelmeztet, hogy ne feledjük el: a beszélgetési idő maximum három perc. Egy másik tábla a „politikai véleménynyilvánítástól” óv. Az eladók tízparancsolatát ma is tanítani kellene, ez a bejárat mellett kapott helyet. Ezek között olvashatjuk, hogy ne mulass a vevő járatlanságán, mosolyogj, és légy mindig szolgálatkész.

Lelkes több mint tíz éve működteti az impozáns kávéházat. Még körülbelül ugyanennyi táblája van, de egyelőre nem tudja, hol fogja kifüggeszteni őket. „A reklámiparból indultam el, majd papírrégiség-árverező üzletet működtettem a közeli Attila úton egy társammal. Akkor kezdtük el gyűjteni a plakátokat. Elsősorban papíralapú hirdetésekről volt szó az ötvenes és hatvanas évekből, majd belefogtunk a sokkal régebbi reklámplakátok gyűjtésébe is. Amikor a Krisztina körúti kávézót létrehoztuk, már kisebb kiállítótérnyi anyagunk volt nemcsak papír-, hanem zománctáblából is. A helyiség adta magát, elsősorban a kávék, a csokoládék és a desszertek reklámjait hoztuk be a kávéházba” – mesélte a kezdetekről.

A legrégebbi reklám a Stollwerck csokoládé papíralapú, két méter magas reklámgrafikája, de rengeteg hirdetés idézi vissza a híres Franck kávét is. Láthatjuk a Kristály ásványvíz mellett elégedetten mosolygó fiatalasszonyt az ötvenes évekből, és a Messmer teát is hatalmas reklámplakát idézi vissza. Izgalmas megfigyelni, hogy precíz grafikai kidolgozás mellett szinte csak a márkanév jelenik meg ordító betűkkel, sehol egy hívogató vagy jópofa szlogen – ez már a későbbi korok sajátja. Ebben a kávéházban Julius Meinlt még Meinl Gyulának hívják, az ő kávélerakatát is megidézi egy egész jó állapotú zöldes színű zománctábla.
A kávéházban, ahol helyben pörkölt kávét készítenek, a fő falon száz színes kézi kávédaráló látható: talán ez a leglátványosabb eleme a gyűjteménynek, még ha nem is ez a legizgalmasabb.

A Budapesti Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság felhívásai bekeretezett képen láthatók: 1940 novemberében arra szólították fel az utasokat, hogy aki leszállni szándékozik, a megállóhoz való érkezés előtt emelje fel a karját.

A Krisztina körúti kávéházban a káromkodás és az ocsmány beszéd „büntetés terhe alatt” tilos – erre emlékeztet egy elszürkült, mégis jól kivehető plakát a háború előtti időkből.

Lelkes Péter nem állt le a gyűjtéssel, nagyon sok darabot hoznak be az üzletébe még mindig, bár mostanában már nincs hol kiállítani őket. Azt azonban elárulta, hogy szeretné, ha ehhez hasonló, méltó helyekre kerülnének a muzeális tárgyak, amelyeknek állandó tárlatfunkciót szán a tulajdonos.