Kultúra
Régi romok Budán
Rejtőzködő Magyarország 830.
Közülük legkorábbi a Szent Domonkos-rend budai Várhegyen épült egyháza. Szerzetüket a hittérítő Guzman Szent Domonkos alapította 1216-ban, fő küldetésük az igehirdetés, a városi szegények istápolása és az eretnekség irtása volt. Egyformán példát mutatott a befogadásra és a kitagadásra; a kolostor 1305-től a rend főiskolájaként is szolgált. A luxusszálloda Hess András térre néző, 15. századi (Mátyás király-szobros) tornya mögötti fedett klastrom, továbbá a hosszúkás, egyhajós templom 1248–1254 között készült el. Az alig keskenyebb, román stílusú kőboltozatos szentélyt a Duna irányába, kelet felé tájolták. Festői maradványai a Halászbástya északi végénél láthatók.
Időrendben második az óbudai rom: a III. kerületi Kiskorona és Perc utca sarkánál, kerítéssel körülzárt területen elterülő templom és apácazárda, 1334-ben alapította pápai bullával (Anjou) Károly Róbert király felesége, a lengyel (Piast) Erzsébet, Nagy Lajos király anyja. Bőséges adományokkal támogatta a kolostor fenntartását, 1350-ben búcsúengedélyt nyert el számára a Szentszéktől.
Már csak a klastrom 1970-es években feltárt, ölnyi szélességű falainak alapja látható. A méreteiben is legelső, negyvenötször hatvan méter szabad területet lefedő, védett régészeti udvar plasztikus alaprajzát egy öntött fémtábla mutatja. Kelet-nyugati tengelyű a szokatlanul hosszú, háromszakaszos templom: öt boltozatszakasz jutott a félnyolcszög-záródású szentélyre, kétszer annyi a hajóra, valamint az apácakarzatra. A középső teremhez kétoldalt kápolnakoszorúk csatlakoztak. Közülük a délre nyíló, Corpus Christi (Krisztus teste) titulusú kápolna, ahová 1380-ban eltemették Erzsébetet. Fehér kőből faragott, érett gótikus stílusú baldachint emeltek a sírkamrája fölé; a töredékeiből néhány darab napvilágra került az ásatáskor. Az alaprajz szerint összesen tizenhat pár külső támpillér támasztotta kívülről a beltéri, körszelet formájú kőpilléreken nyugvó, korai csúcsíves hálóboltozatot. Cisztercita (francia) hatásra utalt a káptalanterem, a sekrestye és az emeleti dormitórium. A templomhoz délről kapcsolódó, négyszögletes épület a laikus nővérek napközbeni munkahelye volt: konyha, éléstár, pince, többféle kézműves műhely és bővizű kút szolgálta a rendház tartós fenntartását.
Az első török támadást és a gyors pusztítást követően, 1529-ben még egyszer belefogtak egy nagyobb szabású építkezésbe, de 1541 után végképp, sietve elköltöztek az apácák, magukkal vitték Erzsébet földi maradványait is lengyel földre. Attól fogva omladozni kezdett a nagyhírű klastrom, építőanyagát széthordták.
Óbuda őshonos, kipusztított lakossága helyébe a hódoltság elmúltával, német ajkú iparosokat, vincelléreket, kapásokat, hajósokat, halászokat hívtak be az 1700-as évek elején. Az egykori, szorgalmas – katolikus és zsidó vallású – bevándorlók, majd a gyorsan polgárosodott társadalmával, polgári mivoltával, családi életével, hangulatával összevetve más világ lett mára a Kiskorona utcai, tízemeletes panelházsor és a vele szemközt „rejtőzködő”, napvilágra került régészeti udvar.
A budavári Szent György téren, szemben a Sándor-palotával, az óbudainál kisebb arányú, gótikus templom alapfalai láthatók: 1410 táján épült Szűz Mária, és Zsigmond (Sigismund) burgundiai király (516– 524), mártír szent emlékezetére. Ebben a – királyi és prépostsági rangú – templomban temették el Mátyás király első feleségét, Podjebrád Katalint 1464-ben, később II. Lajos király anyját, Candalei Annát (1506) is.
A háromhajós gyülekezeti tér egy méter széles alapfalú, tizennyolc méter hosszú és tizenhat méter széles; kelet felé tájolták a tizennégy méter hosszú, fele szélességű szentélyt. A hajók keresztboltozatát kétszer három pár szögletes pillér hordozta, a szűkebb apszis fölé is négyszakaszos bordás boltozat készült. Négy tágas csúcsíves ablak nyílt dél felől a hajóba, ugyancsak négy, keskenyebb ablak a szentély déli falába, és további három a keleti, félnyolcszögletű zárófalba. Nyugati irányból nyílt a díszes főbejárat. A boltozatokat kívülről tizennyolc kőpillér támasztotta. A törökök idején tönkrement egyházat 1767 után lebontották, de a második világháború után az alapjait feltárták, a maradványai így láthatók ma is. Sokan keresztülsétálnak itt, de kevesen állnak meg a különös romterületen.