Rajzfilmlegendáink élő emlékezete

A Tévémacin kívül számos máig népszerű alkotás főszereplője is megtekinthető mozgóképeken és relikviákon is (Fotó: Kövesdi Andrea)

A magyar filmgyártás legszínesebb fejezete az animáció. A műfaj 1978-1979-ben élte virágkorát, amikor egy év alatt tizennyolc órányi alkotás készült – mondta Jankovics Marcell rendező a Magyar Animáció 100 című, a műfaj hazai történetének száz évét felelevenítő egész napos konferencia és kiállítás megnyitója alkalmából kedden, a Pesti Vigadóban. A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke hozzátette: mindez pedig több, mint amennyi a rendszerváltozás óta összesen készült, azonban bízik benne, hogy a manapság tapasztalható pozitív tendencia folytatódik, és „újabb csúcsa lesz a görbének”.

Kollarik Tamás, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja elsősorban a számokat hangsúlyozta: a testület az elmúlt négy évben száztizenhét animációs film elkészítését támogatta mintegy nyolcszázhuszonötmillió forinttal. Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rektora szerint a kiállítás nem jöhetett volna létre, ha az animációnak csupán múltja lenne, de jelene és jövője nem. Mint emlékezett, az együttműködésnek – amelynek a tárlat és a szakmai konferencia a végeredménye – katalizátora és kiindulópontja egyértelműen az volt, hogy tavaly Magyarország volt a díszvendég a 15. Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon.

A napközbeni konferencián Jankovics Marcell felidézte a magyar animáció történetét, amely 1914-ben kezdődött Kató-Kiszly István trükkfilmjeivel, később pedig a Macskássy Gyula által vezetett budapesti reklámfilmműteremben folytatódott a harmincas-negyvenes években. Kiemelten szólt az 1950-es években formálódott állami Pannónia Filmstúdióról, amely évtizedekre az animáció alapintézményévé vált. Napjaink helyzetét értékelve arról beszélt, hogy a MOME jelenti a „világító fáklyát”, ugyanakkor szerinte nagy tragédia, hogy a tehetséges és sokszor fesztiváldíjasként induló fiatalok idővel kénytelenek névtelen, iparszerű munkákat elvállalni a megélhetés érdekében.

Mikulás Ferenc rendező, a Kecskeméti Animációsfilm Fesztivál igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a műfaj hazánkban a rendszerváltozás után, a Magyar Mozgókép Alapítvány idején partvonalra szorult, akárcsak a filmértékesítéssel foglalkozó cégek. „Újra fel kell építeni, miután értelmetlenül lerombolták. Az építkezési folyamatban a mecenatúra program, a MOME és mások nagyon fontos szerepet játszanak” – tette hozzá.

Orosz Anna Ida kurátor a kiállítás megvalósításának nehézségei közül elsősorban a bőség elképesztő zavarát emelte ki, a műfaj száz évének mélyenszántó bemutatása egyetlen kiállításon lehetetlen vállalkozás lenne, így csupán „a jéghegy csúcsára” szorítkoztak. A Pesti Vigadó Makovecz Termében a kronológiai áttekintésen túl egyebek mellett kiállították a mintegy százesztendős, egészen a hetvenes évekig használt felvevőgépet, Rofusz Ferenc Oscar-díját, a ceremóniához kapcsolódó meghívót – amely kitöltetlen maradt, a rendező ugyanis természetesen nem utazhatott el Hollywoodba átvenni az elismerést –, az 1980-as A légy című munkájának eredeti forgatókönyvét és storyboardját. Egy terem közepén álló vetítőgépen a díjnyertes mű mellett más klasszikusokat is megtekinthetünk, s a tárlat közérthető nyelven avat be a különböző technikai megoldásokba, szakkifejezésekbe, és felelevenítik Kató-Kiszly István trükkfilmjét, a Frakkot, Cakó Ferenc bábjait, a Tévémacit, a Mézga családot, a Macskafogót és a Nyóckert is mozgóképeken, relikviákon, plakáton keresztül. A kiállítás március 1-jéig tekinthető meg, de ezt követően a szervezők szándéka szerint még számtalan helyszínen bemutatják az országon belül és a világ különböző pontjain is.