Kultúra

Pusztatemplom Kis-Dörgicsén

Rejtőzködő Magyarország 874.

Felső-Dörgicse község északkeleti határszélétől vadászkürt-hangnyi távolságra fekszik a másfél száz lakosú Kis-Dörgicse. A helynév az újkori Kisfalud-Dörgicse rövidült formája, a települést bizonyára a középkori – 1390-ben oklevélben említett – Szentmiklós-Dörgicse faluval azonosíthatjuk. Az írott forrásból kitudódik az időben legkorábbi, 1228-ban megnevezett titulusú plébánia patrocíniuma: a myrai Szent Miklós püspök.

Kis-Dörgicse 20181019
Az eredetileg égetett cseréppel fedett tetőt nem állították helyre (a szerző felvétele)

A csinos kis falucska a Déli-Bakony lábánál terül el. Régi keletű oklevelek szerint az 1200-as és 1700-as évek között legalább másfél tucat (Dutzend) előneve szerepelt az eredeti „Dergichének”, nem egyszerű kisilabizálni a többnyire csupán néhány szavas leírásokból, hogy melyik jelenkori településünkre vonatkozott.

A tisztán románkori stílusú pusztatemplom a Vászoly falu felé vezető út mentén, lombos erdősáv mögötti tisztáson lappang. Szabályszerű példáját mutatja a legegyszerűbb formájú Árpád-kori parókiának a szabad térség közepén árválkodó, tört kőből forró mészhabarccsal falazott, egyhajós, torony nélküli rom. Három egymás melletti, magas, tölcsérbélletes ablak sorakozik a hajó déli homlokfalában, a téglalap formájú teremhez keleti irányba tájolt félköríves szentély csatlakozik. A belső – gyülekezeti – tér nyolc méter hosszú, hat méter széles, az ívelt záródású oltártér 3,5 méter átmérőjű. A nyugati végfalon nyitódik a töredék kapubejárat, alatta a nagy részben elhordott tornáccal. Belülre belépve fönt felismerhetjük a csekély darabban megmaradt kegyúri karzat boltív-töredékét.

Mindezek a korabeli formajegyek segítik meghatározni az építkezés idejét: a 12. századot. Az 1959. évi feltáró ásatáskor megkerült a föld alól a szentély ívéhez tapadó oltár, amelynek tekintélyes fedőköve is az eredeti helyén látható. A régészeti falkutatást követő állagmegóvás során vörös tégla-sávval jelezték a falszövetben a legújabb kori, kiegészítő ráfalazást. Az eredetileg égetett cseréppel fedett tetőt nem állították helyre.

Kis-Dörgicse újabb kori eredetű, védett műemléki épületetekben is bővelkedik. A török hódoltság megszűntével a székesfehérvári prépostság újra érvényesítette a jogait, nyomdokába lépve a tihanyi bencéseknek. A 18. és 19. században már csaknem ezer holdas birtokot mondhattak magukénak, mígnem 1807-ben I. Ferenc császár átadta a közös vagyont a piarista tanító rendnek. A tornyos barokk kori templomokon kívül érdekes látnivaló a 18. század végén épült kétemeletes, íves tornácú magtár; latin néven granárium, a gabona és a termény félék szellőztető tárháza. A gondos szárításon kívül a tekintélyes nagyságú borpincében érlelődő, tisztuló hordós borok is figyelmet érdemelnek.

Kőhajításnyira a Vászoly felé vivő országúton különleges formájú kőhíddal találkozunk. Mindkét oldalába dolomitkőből készült csúcsíves átjárót falaztak, olyant, amilyen egy valóban gótikus építmény. A mellvéd-párkány alatt a Kű-völgy irányába folydogáló patak építésének ideje rég óta vitatatott volt. A környéken sok helyütt fellelt római kori emlékek láttán az ókori provincia idejéből származónak véltek, mások a csúcsíves nyílás formájából a török hódoltság-korinak sejtették. Valószínűleg a 18. században készült. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani egy időtlen kőhíd pontos életkorát. Ha nem is középkori építmény: ritka szép formájú védett műemlék.