Profi munka több évtizedes közhelyparádéval

Köbli Norbert – Szy Katalin segítségével – 2007-ben el is kezdett dolgozni a forgatókönyvön. Jóval sötétebb feldolgozásban gondolkoztak, azonban a hosszú évek alatt a szkript számtalan módosításon esett át, a mélységét levetve családi filmmé lett, végül A berni követ nemzetközi díjakkal kitüntetett szerzője le is vetette a nevét a stáblistáról. Az alkotók idővel egyértelműen és vállaltan a fikciós irányba indultak el, Mancs neve már csupán marketingeszközként funkcionált, az állat egykori gazdája emiatt többször hangot is adott ellenérzéseinek, hiszen mégiscsak a kutyájának állítanak emléket, ráadásul sem a véleményét nem kérték ki, sem szakértőként nem alkalmazták a forgatáson.

Azt csupán elképzelni tudjuk, hogy milyen lett volna a film, ha az eredeti elképzelés érvényesül, a fő kérdés azonban sokkal inkább az, van-e egyáltalán ilyen módon létjogosultsága 2015-ben egy ember és egy kutya barátságáról szóló alkotásnak a Rex felügyelő, a Beethoven és tízezer-egyszáz másik mozifilm és televíziós sorozat után. Amikor Pejó Róbert rendező azt nyilatkozta, hogy a mű abban lesz különleges, hogy animációs betétekkel bepillantást nyerhetünk a németjuhász lelkivilágába, akkor mindez nem csupán sovány érvnek tűnt a film mellett, de egyenesen borzalmas ötletnek, azonban meg kell hagyni, az említett jelenetek nem rosszak.

Sőt, maga a film sem: a Mancs nagy szerencséje ugyanis, hogy a kilencvenes évek – amikor zsákszámra készültek a hasonló produkciók – már régen elmúltak, így egyfajta nosztalgikus ízt kap az alkotás, felidézi a gyermekkorunkat, amikor még tényleg ámulatba ejtett, hogy milyen ügyesen idomították a kutyákat, és milyen jópofa, ahogyan Rex felügyelő lelopja a sonkás szendvicset Stockinger asztaláról. Nem lehet tagadni, a stáb profi munkát végzett, a műfaj összes közhelyét ügyesen gyúrták össze, a tálalás kifejezetten lendületes, Trill Zsolt a gazda szerepében meg úgy általában a legtöbb szereplő szimpatikus, a filmből sugárzik a naiv báj, még a legmogorvább karakterről is kiderül, hogy igenis helyén van a szíve, szóval kellemesen ellubickolunk másfél órát a limonádéban, csupán a giccset nagy kanállal adagoló fináléban billenünk ki az egyensúlyi állapotunkból. Annak azonban, hogy ebben a formában mi értelme volt az egészet elkészíteni, továbbra sem találjuk az okát, a film egyébként sem nyújt igazi mozis élményt, sokkal inkább egy televíziós sorozat hosszadalmas felvezető epizódjának hatását kelti. Szegény Mancs elégedetlenül ugatna, ha látná a végeredményt, és lehet, hogy az alkotókat sem mentené ki egy földrengés után.

Mancs
Színes, magyar családi kalandfilm, 92 perc, 2014. Rendező: Pejó Róbert.
Szereplők: Trill Zsolt, Holecskó Orsolya,
Keresztes Tamás, Szacsvay László
••••5•••••